Szomorú rádöbbenéssel olvasom, hogy "budapesti szingliként" egy pénzhajhász zsákutca vagyok a férfiak számára, akinek ráadásul kilóg a csíkos hája a divatgatyájából. A nők tényleg szörnyű népség, én már csak tudom. Nagy szerencséje a világnak, hogy a mi rettenetes külsőnket és keselyűket megszégyenítő természetünket ellensúlyozni próbálják az mindenkoron parfümtől illatozó, kisportolt testű és brilliáns elméjű férfiak ezrei, kiknek lelke húrjait csak a belbecs képes megzengetni, mit nekik szilikonmell, szőke haj és kemény segg, csak okos és kedves legyen az a lány, lehessen vele csevegni Walther von der Vogelweide korai trubadúrénekeiről. Na persze.
A szilikomellű, csíkszemöldökű szőke nők meg nyilván azért vannak ennyien, mert az a tapasztalatuk, hogy nem éri meg így kinézni, mert a kutyának sem kellenek. Ezek tényleg szörnyen ostobák. Most már értem, miért van annyi szőke nős vicc. (De ezt persze csak az irigység mondatja velem, mert én a csíkos hájam miatt nem találok ponzort, aki vesz nekem fitnesszbérletet.)
