Eme undormány év utolsó posztjaként feleleveníteném gyermekkorom egyik szörnyű traumáját, nevezetesen a másodikos - azaz nyolcéves gyerekek számára íródott - olvasókönyv egy vidám kis történetét. A főszereplő egy állatkerti oroszlán volt, akihez egy napon eledel gyanánt bedobtak egy élő kiskutyát (rajz: rettegő kiskutya húzódik a sarokba egy ketrecben), csakhogy az oroszlán csodálatos módon nem ette meg, hanem a barátjává fogadta. Telt-múlt az idő, és a kiskutya beteg lett, majd elpusztult, csak úgy. Az oroszlán teljesen kiborult. A gondozói erre bedobtak neki még egy kiskutyát, hátha az jobb kedvre deríti, de azt legott széttépte. Ezután depresszióba esett, és hamarosan maga is elpusztult bánatában.

Rájöttem, hogy tulajdonképpen a mai napig nem hevertem ki ezt a sztorit. Őszintén remélem, hogy aki beletette az olvasókönyvbe, már szart gereblyéz a pokolban. Boldog új évet kívánok mindenkinek!