Ma majdnem levágta a fejem egy műlézerkarddal hadonászó, darth vadernek öltözött kis pöcsfej (a való világban bizonyára egy Woody Allen külsejű programozó, aki az anyjával él, elmúlt 35 és már évek óta leszámolt magában a reménnyel egy élhető életre) a Corvin moziban, miközben a kölcsönzőbe próbáltam bejutni. Mikor magamhoz tértem a sokkból, döbbenten láttam, hogy az előtérben tart találkozót a star wars fanatikus csürhe legalja: ki vadernek, ki birodalmi rohamosztagosnak, ki szőrcsuhás jedi lovagnak öltözve igyekezett legalább pár percig érezni, hogy valóban él és tartozik valahova. Ami szívük joga, de a perverziók fontos része, hogy rejtőzködve igyekszünk hódolni nekik, lévén azok kiváltják embertársaink megvetését, szóval nem értem, miért kell nekem 180 centi magas yodákat félrelökdösnöm a téka ajtajából.