marsbéli krónikák

Na, csatornát váltottam. Tom Cruise Hannibal Lecternek öltözve éppen most ver szét egy rakat embert. Nem tudom, mit nézek, de röhejes. El is kapcsolok innen, ki nem állhatom ezt a törpét.

A film végére pedig Artúr egyesítette egész Britanniát egy koszos faluban, majd teljesen pazarló módon lángoló nyilakat lőttek a tengerbe. Konyec filma. Jó szar volt, na.

Most éppen temetés van. Mindenki felvette a legjobb ruháját. Fú, és máris kezdődik az esküvő. Artúr tudja vajon, hogy a csaja valójában nem őt szerette igazán?

A szász vezér térdre hullt és megdöglend.

Hoppá, Lancelot meg a vezér fia kölcsönösen kinyírták egymást!

Ez is mennyire jellemző már, hogy az Artúrban a legjobb pasi (nagydarab, kopasz, nem beszél - tökéletes) lovagot nyírják ki elsőként. Bezzeg a Lancelot a buzis bajuszával (hol a picsában piperészkedett vajon az állandó vérben, sárban és lóverítékben hentergés közben, csak azt…

És reggelre egymillió darab undorító légylárva kelt ki a macskák által otthagyott maradék kajában, ami egyébként alig egy napja volt ott. Hipergyorsan szaporodó mutáns óriáslegyek lepik el az otthonomat, mint valamiféle modernkori tíz csapás első csapása, érzem.

Jó hír viszont, hogy új fajjal bővült a nevetnivaló külsejű depresszióűző kedvenc állataim csoportja: az új tag neve ecsetfülű folyami disznó, más néven bojtosfülű disznó.

A komplett vasárnapomat méltatlan kibaszásnak érzem az élet részéről. Felháborít, hogy miután szombaton összesen kettő sört és három vicét (ami ugye majdnem víz) ittam, és színjózanul értem haza, a vasárnap reggeli első programom valamilyen rejtélyes okból mégis a hányás…