A szombatom abban merült ki, hogy a bogrács körül ízlésesen elhelyezett matracok egyikéről időnként átköltöztem egy másikra, esetleg át se költöztem, csak megfordultam ugyanazon, mert a tele doboz sört hason fekve, míg a félig megivottat háton fekve könnyű inni, ez népi tapasztalat. A citromos-tárkonyos őzraguba ugyan hanyag eleganciával sikerült egy csikket hajítanom, de szerencsére a ragufőző szigorú ember pont nem volt ott, így amíg egyvalaki kiszedte a csikket, én puszta kézzel fogtam le az ordító árulkodóst, aki oda akarta hívni a szakácsot, hogy egy jót nevessen a halálomon. Sajnos, délután négykor rá kellett döbbennem, hogy rákká égtem, a fejem konkrétan olyan, mint egy piros-fehér pandának. Hajnalban otthon pedig felfedeztem egy hatalmas zúzódásos-véraláfutásos kéznyomot a seggemen, konkrétan kivehető minden egyes ujj, nagyon remélem, hogy ezt akkor szereztem, amikor péntek éjjel annak a törvényszerűségnek estem áldozatául, hogy az elfogyasztott pálinkák arányával nő az emberek figurázási hajlandósága tánc közben. Ha nem akkor szereztem, akkor valószínűleg nem emlékszem valamire, amiben volt vadállati szex.