Egyszer láttam a tévében idomított macskákat, akik egy cirkuszban léptek fel. Tudtak mellső lábon járni, karikákon átugrani, meg ilyeneket. Valami hasonlóra tervezem betanítani a Dívamacskát is, hogy aztán a mutatványa végén körbekalapozzon, és legalább egy részét szedje össze annak a pénznek, amit eddig a mindenféle kezeléseire költöttem, pölö az elmúlt két napban összesen 30 rugót, mert vasárnap éjjel (mikor máskor, plusz ötezer az ügyeleti díj) ez a nyomorult kizuhant az ablakból, életében eleddig harmadjára. Negyven kurva centi széles az a rohadt párkány! Ahonnan még ez az együgyű Öcsi is simán és elegánsan leugrik, a Dívamacska nyilván csak úgy tud leesni, mint egy zsák liszt, hogy földet érve jól kificamítsa a lábát és beverje a fejét. Ettől persze olyan állapotba került, hogy bent is fogták a kórházban kivizsgálásra, de persze másnap reggel rosszul lett az alaposabb vizsgálat előtt (szerintem pánikroham és hiszti), így még egy napig bent tartották. Ma hozhattam haza, és szigorúan a lelkemre kötötték, hogy két-három hétig nem ugrándozhat. Jó vicc, kötözzem le? Vagy járjak utána árnyékként mindenhova? Akkor inkább most azonnal agyonverem. (Amúgy nem nagyon akaródzik neki ugrándozni, csak sántikál csórikám.)