Elképzelésem sincs, miként éltek le emberek milliói komplett életeket mezítláb, én tegnap kis híján beledöglöttem, hogy mintegy száz métert kellett megtennem csupasz talppal a kibaszottul sziklás és köves aljzatú Ipolyban, ami a legmélyebb pontján kábé térdig ért, és az istennek nem akart mélyülni. Mindehhez persze tökpucér is voltam, mert meztelenül fürdeni mennyivel jobb, mint ruhában, gondoltam, csak arról nem volt szó, hogy nincs víz a mederben. A vége felé elkeseredésemben hasra feküdtem a húsz centis vízben, és dugong módjára húztam magam előre a rohadt köveken, míg a pasim összeszorított foggal törtetett előre a mélyebb részek felé, hadonászva, mint egy nagy fehér daru, hogy el ne vágódjon, és persze annyira kellett röhögni ezen az egészen, hogy a húsz centis vízbe is majdnem sikerült belefulladnom. Viszont életemben először teljesen meztelenül tettem látogatást egy másik országban, és azért az is valami. De még most is fáj a talpam. (És a végére szuper mély részt találtunk, csak eleinte rossz helyen kerestük.)