marsbéli krónikák

A kis veres meg végül nem költözött át a szomszédba, mert mint megtudtam apámtól a drámai igazságot: "Anyád szerint az olyan lett volna, mintha az egyik gyerekünket adjuk nekik." Aszta, gondoltam, a kis rohadék két hét alatt arra a szintre jutott anyám szívében, mint a gyerekei, hát le a kalappal. Mindenesetre gyakran átjár, vasárnap konkrétan estig elő sem került, akkor viszont kurva nagy pofával kezdett követelni valamit, csak senki se tudta, mit, mert hiába ugráltuk körbe hárman a legkülönbözőbb kajákkal, semmi se volt jó. (Nem csoda, hogy Piroska meg a Farkas utálják, egyedül Frankenstein kutyájával van jóban, de az meg egy galamblelkű balek, fát lehet vágni a hátán.) Még egy hetet adok, és kikerül a kis dög neve a postaládára, aztán anyámék hamarosan a nevére íratják a házat.