marsbéli krónikák

Persze Cirbolya sem maradhatott el a nagyságos asszony és a feledékeny gyáva nyúl mögött. Tegnap délután kijöttünk a telekre, ahol már délután akasztott magának egy fess udvarlót, merthogy olybá fest, életében először tüzel (jaj de jó). Akkor még szétkergettük a szerelmeseket, és bezártuk a felháborodott Cirbolyát a házba, de késő este egy óvatlan pillanatban megszökött. Nem is került elő többet, hiába ciccogtuk meg zseblámpáztuk végig a környéket. A férfi a háznál annyira aggódott, hogy valami baja esik vagy nem talál haza, hogy hajnalban még kiosont körülnézni a százszor bejárt helyekre, hátha mégis ott van, ahol százszor nem volt. Mire megvirradt, előkerült a háziállat - fess cirmos kandúr kísérte, az, amelyik már délután is gazsulált. Nagy buzgóságában a házba is be akart jönni, de végül megelégedett a kirakott macskakajával. A férfi a háznál felismerni vélt az udvarlóban egy bizonyos Béla kandúrt, akit a szomszéd Vili báék támogatnak anyagilag, azaz etetik. Legalább nem az alvégről házasodik a Cirbolya, és magához hasonló cirmost választott, ez is valami. Most odafönt alszik ájultan, engem pedig gyötör a szinte teljes bizonyosság, hogy pár hónap múlva újraindíthatom az ingyenmacskát.