Miután elértem azt a pontot, hogy egyetlen egy melltartómat sem tudtam magamra rángatni (mármint ha nem akartam lemondani a légzésről), vásároltam két bivalytőgyre való darabot, és könnyekkel a szememben elcsomagoltam a régóta gyűjtögetett kis csipkés fehérneműimet. A próbafülkében elszörnyedve vettem magam szemügyre, és lepergett előttem, amint a harmadik gyerek után mellfelvarrásra és hasfeszesítő műtétre gyűjtögetek, és már csak sötétben vagyok hajlandó szexelni.
(Komolyan nem fér amúgy a fejembe, a gyártók mi alapján tételezik fel a terhes nőkről, hogy kizárólag olyan fehérneműt és hálóinget akarnak hordani, mint Mrs. Lipton a Csengetett Mylord?-ban. Meg Malackával és Micimackóval díszített pizsamákat, édes faszom, felnőtt nőknek gyártotok ruhákat, bazdmeg!)
