László nemrég megtanult leugrálni az udvarra, és most minden nap lemegy játszani párszor, ami sajnos azzal jár, hogy mi is ugyanilyen gyakran lemegyünk érte, mert feljönni még nem tanult meg (és nem úgy fest, hogy nagyon törné magát). Ha elunja lent a várakozást (igen, vagyunk olyan seggfejek, hogy nem posztolunk órákig a gangon, vajh László fel akar-e már jönni), gondolkodás nélkül bekéredzkedik idegenektől a lépcsőházba, akik be is engedik, azt gondolván, jót tesznek, mire László akár órákra a lépcsőházban ragad, mert a gangra nem tud kijutni. Többször rajtakaptuk egyébként, amint Cirbolyával kokettál a földszinti Gabi erkélyén, a férfi a háznál aggódik is, hogy a Cirbolya majd jól telebeszéli a fejét, és László is elkezdi az erdő szabad népéhez számítani magát, és hamarosan bottal üthetjük a nyomát.
A terhességet meg rohadtul unom már.
