HTML

marsbéli krónikák

Friss topikok

  • zsuzska169: Mindenkinek most? :D Miközben töltött a oldal, arra gondoltam, hogy vajon milyen nehéz lesz elolva... (2019.05.05. 09:24) A közös munka öröme
  • HoldViola: Régen jártam nálad, így csak most olvasom, mélyen egyetértek, és sajnos átérzem, én ugyanígy járta... (2018.03.25. 21:49) Welcome to the machine
  • dívamacska: @zsuzska169: Csak most láttam, amit küldtél. Ez az ember remekül ismeri a macskákat:-) (2017.12.16. 11:18) Black Friday
  • Raven1975: A sírás környékez, szegény pára, mennyire lehet sajnálni. Évtizedeken keresztül hazugságban élt, c... (2017.11.20. 21:51) WTF?
  • Untermensch4: @John Doe3: "nem a kutyákkal van feltétlenül baj (bár néha azokkal is), hanem a kutya-gazdája rend... (2017.03.27. 15:16) Ne nyúlj hozzá, megharap!

Címkék

2011.01.31. 19:48 dívamacska

Szülés és gyerek part 2

Előre szólok, hogy aki vidám montagos beszámolót vár, annak csalódás lesz a része. A következő posztok kizárólag terápiás céllal íródnak, és nem ígérhetek mást, mint vért, verítéket és könnyeket.

Az első nap végére a hátam egy merő görcs volt a hasamon lévő vágás miatti kényszertartás végett. Oké, hogy húzzam ki magam, de ez nem volt könnyű feladat. Mire este minden családtag elment, sírni tudtam volna, és még akkor kezdődött a java. A két gyerek felváltva bőgte végig az éjszakát, a buzi kórházi ágyak támláját nem lehetett állítani, nem tudtam úgy helyezkedni a szoptatáshoz, hogy ne fájjon mindenem, a hasam, a hátam. Ez volt a harmadik éjszakám, amikor nem aludtam, csak félórákat, amint nagy nehezen lefeküdtem, kelhettem föl megint a síró gyerekhez, ami percekig is eltartott, mert felülni nagyon nehéz volt. Úgy négytől sikerült szunyókálni kicsit, egészen fél hatig, amikor bejött egy vidám nővérke, feloltotta a villanyt, és közölte, hogy vért vesz tőlünk. Mire a reggeli pelenkázás elérkezett, én már csak nyeltem a könnyeimet, aztán kivánszorogtam a budira, és csak bőgtem, hogy én nem erre fizettem be, én ezt nem akarom. Amikor megérkezett a jogi dolgokat intéző nő, olyan kábák voltunk a szobatársammal, hogy a legelemibb kérdésekre alig tudtunk válaszolni: én nem tudtam megmondani, mi a férfi a háznál bejelentett lakcíme, lakótársam meg délután döbbent rá, hogy nem jó évszámot mondott a házasságkötésükre.

A második éjszaka valamivel jobb volt, leszámítva, hogy újszülött gyermekem percre pontosan egy óránként enni kért, de legalább nem bőgött. Utolsó éjjelre viszont egyedül maradtam, lakótársam hazament, de ez volt a szerencséje. Gyakorlatilag kettőtől hatig nem szűnt meg a bőgés, én meg a végén már csak tartottam a gyereket a karomban, rázott a zokogás, se szoptatni, se ringatni nem volt erőm. Amikor hét körül bejöttek érte, hogy elvigyék vért venni, felkelni sem bírtam, közben gyötört a lelkiismeret-furdalás, hogy kínozni viszik a gyerekemet, én meg hentergek közben.

Aztán valahogy feltápászkodtam, és elkezdtem összepakolni a hazamenetelre. Egyszer csak bekísértek egy fiatal cigány csajt, aki egyáltalán nem tűnt terhesnek, ő kapta meg az üres ágyat. Beszélgetni kezdtünk, kérdezte, mikor szültem, fiú-e vagy kislány, mondom lány. Nem bírtam ki, csak rákérdeztem, miért van itt, erre legnagyobb megdöbbenésemre közölte, hogy abortusza lesz, csak a nőgyógyászaton nem volt hely, ezért ide rakták. Elmondta, hogy van két fia, nagyon szeretne még majd egy kislányt is, de most nem lehet. Megkérte, hadd vegye fel a Bobcatet (néha így hívom, mert vicces szőrpamatok vannak a fülén, mint a hiúznak, sose láttam még ilyet), úgy dajkálta szegény, a szívem szakadt meg a szerencsétlenért. Ritka szemét húzás volt a kórház részéről az elhelyezése, meg kell hagyni, és ahogy beszéltek vele, az se volt szebb. Lehet elítélni az abortuszt, de jelét adni szerintem tilos, legalábbis egy orvos vagy egészségügyis részéről, pláne, ha szart se tud az illetőről és a döntése okáról. (Amúgy megkérdeztem a lánytól, védekeztek-e, és mondta, hogy igen, csak ő gyógyszert nem szedhet, spirált nem tesznek fel neki már nem tudom miért, a latexre allergiás, szóval hüvelygyűrűvel próbálkoztak, de e mellett is bekapta a legyet.)

Aztán megérkeztek anyámék, hazahoztak minket, és kábé onnantól elszabadult a pokol.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://marsbeli.blog.hu/api/trackback/id/tr795335066

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása