Mostanában sokszor eszembe jut, milyen szarul van a világ sok szempontból elrendezve (pölö mi a rákért van szükség a csecsemők hasfájására, a barlangban is ordítottak vajon, odavonzva a kardfogú tigriseket? Nem tűnik egy evolúciósan megalapozott és előremutató stratégiának.), itt van példának okáért az, hogy én nem tudok napközben aludni, csak akkor, ha tökéletesen kipihent vagyok és nincs rajtam nyomás, ergo valójában semmi szükségem a pihenésre. Mivel ez a két feltétel manapság nem áll fenn, viszont a hathetes alvásmegvonás miatt kezdek lassan duplán látni, kicsit kíváncsian, de mégis inkább lemondóan várom, talál-e a természet olyan megoldást, ami biztosítja az életben maradásomat, vagy előbb-utóbb holtan esek össze.