Amióta rabságban élek, egy szopósmalacot gondozok gyerekem van, a társadalmi életem és az emberi, úgy értem, felnőtt emberi kapcsolataim olyannyira a zéró felé konvergálnak, hogy kétségbeesésemben még azon is elgondolkoztam, hogy regisztrálok a facebookra (így legalább kívülről nézhetem más emberek életét), illetve kommentelhetővé teszem a blogom, hogy legalább a megmaradt három olvasóm röfögjön nekem néha valamit, ami nem gőgicsélés vagy sírás. Szomorúan tapasztalom azonban, hogy még kommentboxot se tudok csinálni, amilyen béna vagyok. Kénytelen leszek belépni valami kismamafórumba, és elkezdeni olyan szavakat használni, mint szopizás meg gyümi.