23:30  Végre lefekszem aludni.

0:50    A kölök vonyítva ébred (nem szokása pedig), felkelés, megnyugtatás, visszaalvás.

02:23  László felborít az asztalon egy pohár vizet, amiből inni akart, mert ugye a macskatálban lévő víz nem jó. Egy pillanat alatt éber üzemmódba kapcsolás (jesszus, csak nehogy belefolyjon a notebookba!), majd riadt kapkodás, törölgetés. Visszafekvés, az adrenalinfröccs miatt éber heverés egy darabig.

03:47  Öcsi halk, de kitartó cincogással jelzi az ágyunk előtt, hogy feltétlenül ki kell mennie, MOST! Felkelés, kiengedés, visszafekvés. Forgolódás, mind dühödtebb próbálkozás az elalvásra.

05:58  A Dívamacska is rádöbben, hogy nem élet az élet egy kis hajnali séta nélkül az esőben, ezért ordítva követeli az ajtónyitást. Felpattanás, sötétben bukdácsolva rohanás az ajtóig, nehogy a kölök felébredjen a ricsajra. Az ágyhoz való visszabotorkálás közben félhangos fogadkozás, hogy most már tényleg kinyírom ezt a dögöt.

A fenti történet nem egy különleges éjszaka eseményeit örökíti meg, hanem bosszantóan gyakorivá kezd válni. Szerintem amíg szoptattam, többet aludtam. Amint itt a tavasz, az összes kurva állat megy ki aludni.