Ma életemben először jártam a Duna Pláza parkolóházában, de az élményt sosem fogom feledni. Elégedetten láttam a parkolójegyen, hogy az első óra ingyenes, utána óránként 200 forint. Amikor kifelé jövet beültem az autóba, tisztában voltam vele, hogy fizetni fogok, mert két órát voltam bent, és nyilván az én naivitásom, hogy azt hittem, az a világ leglogikusabb rendszere, hogy kifelé menet leolvassák a jegyet, automatánál/fülkés embernél fizetek, sorompó fel, mehet. Hát nem. Sorompó elé érve bedugom a jegyet, felvillan a felirat: Lejárt a jegye, fizessen az automatánál. Nézek mindenfelé, automata sehol, maga az apparát csak jegyleolvasásra jó. Mögöttem persze már két autó áll, kezdek ideges lenni. Hátraszólok a mögöttem lévő autóba, tudják-e, hol a fizetőautomata. Persze, gyalog kell menni előre, aztán balra, aztán nem tudom. Hogy mi van bazmeg? merült fel bennem. Nem tudok fizetni a kijáratnál? Mögöttem már hat autó. Nem volt mit tenni, megpróbáltam belavírozni magam derékszögben betolatva egy oszlop mellé. Tudni kell, hogy bár a vezetéssel magával nincs gondom, a tolatás, a parkolás, illetve ezek kombinációja terén kihívásokkal küzdök, ahogy mondani szokás, nem érzem az autót. Én ebbe már beletörődtem, gyakorlással nyilván fejleszthető lenne, de az az idegeimre is rossz hatással lenne, így inkább az elkerülő magatartás mellett tettem le a voksom, de néha becsúsznak ilyen szituációk. Mindezeken felül életbe lépett a megfigyelt patkány nem természetesen viselkedik jelenség, azaz amit 2-3 próbálkozásból sikerrel megoldottam volna egyedül, hat autós plusz utasaik figyelő tekintete mellett kábé huszadjára sikerült abszolválnom, miközben lezúztam az oszlopot is, pedig senki nem ordibált velem, mindenki türelmes volt, a közelben ebédelő két munkás* lelkesen irányítgatott is, hogy szedd alá, szedd alá! Nagy nehezen elkotródtam a többiek útjából, szégyenkezve kióvakodtam az autóból, és az automata keresésére indultam. Megállítottam egy fickót, kérdem, nem tudja-e, hol lehet fizetni. Ő is tőlem tudta meg, hogy már nem a kijáratnál, nekem pedig végül az autómosósok árulták el, hogy ki kell menni az épületből, ott van az automata a fal mellett. Amikor elolvastam rajta a "Kedves vendégeink, az önök kényelme érdekében átszerveztük a rendszerünket..." szöveget, legszívesebben pajszerrel estem volna a kibaszott gépnek. Egy kurva táblát nem voltak képesek kirakni, sehol egy felirat, egy útbaigazítás, vagy legalább a jegyre rányomták volna, mi itt a dörgés. Semmi. Hogy rohadnátok meg a nevetek napján a ravatalotokon.

*Mert persze mindennek tetejébe építkezés is folyt az épületben.