Egy hete elhoztuk az ebet, aki a keresztségben a Kornél nevet kapta, előkelő, katonatiszti bajusza és szakálla végett. Drótos fehér szőrű, áldozatképű jószág, aki azonnal pánikba esik, ha a férfi a háznál elhagyja a kertet, és mivel vannak még hiányosságok a kerítés területén, rögtön utána is szökik. Egy hete tehát mindenhová úgy megyünk, hogy valaki maradjon otthon is, vagy hurcoljuk a kutyát, ma reggel például én a bölcsibe, mert az imádott gazda kora hajnalban ment el, csóri Kornél két órát a meggyfához kötve töltött, hogy ne kelljen nekem reggel hétkor végigkajtatnom a környékbeli utcákat a gazdáját kereső eb után, majd amikor indultunk a kölökkel, őt is betessékeltem az anyósülésre. Nagy sikere volt, ahogy a bölcsi előtt a szélvédőre tapadva a kocsiban búsult, a gyerekek mind integettek neki az ablakból, de én azért már jobban örülnék egy rendes kerítésnek, így is elég szervezéssel jár az élet.