Mivel az ideális albérlőnk december elején szólt, hogy év végén elköltözik, nekiláttunk albérlőt keresni. Nem akarván berohangászni lakást mutogatni minden másnap, megbíztunk egy ingatlanost, ahogy tettük azt a múltkor is. Hétfőn hív a srác, hogy egy fickó kivenné a lakást, már a héten költözni is akar, van munkáltatóija, kaució, lakbér, nem cigány, nem arab,* minden stimmel. De még kedden nyélbe kellene ütni az üzletet, mert ő elutazik szerdán öt napra.
Semmi gond, minden program átszervez, gyerek anyósnak lepasszol, határidős sürgős munka félretol, EKG lemond (végül is csak két hetet kell várni az új időpontra), mindent az albérlőért. Idejében bementünk, hogy le tudjuk bontani a galériát, mert az a bérlőnek nem kell. Negyed hétre volt megbeszélve a randi az ingatlanirodában, ötkor hív az ingatlanos srác, hogy telefonált a fickó, jött egy vonat, azt le kell rakodni (darus az istenadta), késni fog, nem tudja, mennyit. Semmi gond, van ilyen, gondolta a naiv ügyfél, azaz én. Fél hétkor, az iroda felé menet ért a következő telefon, miszerint elhúzódik a lerakodás, nyolc előtt nem ér be a fickó Csepelről, de lehet fél kilenc is. Rövid anyázás után új stratégiai terv születik. A férfi a háznál hazavisz engem meg a galériát vidékre, én a másik kocsival elindulok visszafelé, ő elhozza a gyereket anyóstól, vacsora, fektetés az ő reszortja lesz ma.
Nyolcra értem vissza. Fél tízig ültünk az irodában, a kliensre várva, aki végül már fel sem vette a telefonját. Őszintén, tiszta szívemből remélem, hogy még idén rádől a saját daruja, és kínok között döglik meg.
Akármennyit gondolkodom rajta, nem és nem megy a fejembe ez a mentalitás. Egy felnőtt férfi, aki olyan pitiáner konfrontálódásra sem képes, hogy annyit mondjon (telefonba! nem ám szemtől szembe, mint az igazi kemény köcsögök!), bocs, srácok, közbejött ez a meló, muszáj megcsinálnom, nincs helyettem más, toljuk el a találkozót. Vagy hogy meggondoltam magam, eridjetek haza tévét nézni. Mi a fasztól fél? Hogy meghúzzuk a haját? És ez, bazmeg, ez egy darut kezelhet. Ezért tart itt ez az ország.
*Pont leszarom, ha nem vagyok píszí, én nem kockáztatok.
