Ebbe sajnos az a szakasz is beletartozik, amikor a szemünk láttára változik a kedves, mosolygós másfél éves angyalka egy őrjöngő dührohamokat produkáló, csapkodó, köpködő,* dackorszakos, hisztérikus kétévessé, akinek láthatóan fizikai kínokat okoz, ha valamire véletlenül igent mond. Ha végiggondolom az ember döbbenetesen elbaszott egyedfejlődését, és belegondolok, hogy vannak, akik hisznek az intelligens tervezésben, hát halálra röhögöm magam.
* A bölcsődében sajnos nem csak a beszédfejlődés kap szárnyakat. Mindenesetre megnyugtató látni, ahogy egyszerre 4-5 kölyök köpköd random az udvaron, ezek szerint nem én vagyok a szaranya.
