HTML

marsbéli krónikák

Friss topikok

  • zsuzska169: Mindenkinek most? :D Miközben töltött a oldal, arra gondoltam, hogy vajon milyen nehéz lesz elolva... (2019.05.05. 09:24) A közös munka öröme
  • HoldViola: Régen jártam nálad, így csak most olvasom, mélyen egyetértek, és sajnos átérzem, én ugyanígy járta... (2018.03.25. 21:49) Welcome to the machine
  • dívamacska: @zsuzska169: Csak most láttam, amit küldtél. Ez az ember remekül ismeri a macskákat:-) (2017.12.16. 11:18) Black Friday
  • Raven1975: A sírás környékez, szegény pára, mennyire lehet sajnálni. Évtizedeken keresztül hazugságban élt, c... (2017.11.20. 21:51) WTF?
  • Untermensch4: @John Doe3: "nem a kutyákkal van feltétlenül baj (bár néha azokkal is), hanem a kutya-gazdája rend... (2017.03.27. 15:16) Ne nyúlj hozzá, megharap!

Címkék

2013.09.25. 15:53 dívamacska

Nem tudom, hogy mást is ennyire idegesít-e, amikor a saját tulajdonságait és önmagát látja viszont a gyereke sok vonásában, nekem az agyamra megy. Még egy ilyen makacs, öntörvényű, megátalkodott kölyköt a világ nem hordott a hátán, de még egy ilyen határozott, önálló, hajlíthatatlan, kitartó, és persze roppant okos kis tündért se (hogy mikor melyik, az attól függ, hogy mennyit aludtam előző éjszaka, és hogy mennyi volt az aznapi hiszti). Ma azt mondta a bölcsiben az Ildikó néni, hogy a gyereket minden nap újra meg kell szelídítenie, mint a rókát A kis hercegben. Nem tudtam eldönteni, hogy most ez kínos-e, avagy. A füzetében ilyenek szerepelnek: "határozottsága kiemelkedő", "dacosan lép be a terembe" stb. Egyszemélyes indiántörzs, teljesen. Próbálom győzködni magam, hogy egyrészt életkori sajátosság, törekszik az önállóságra, ami jó, másrészt nagykorában milyen klassz lesz, hogy ilyen önálló, saját véleménnyel bír, nem könnyen befolyásolható ésatöbbi (lehet, hogy nem is csillagásznak kéne lennie, ahogy terveztem, hanem galaktikus kancellárnak, dirigálni is elég jól tud, legalább a család is emelkedne a társadalmi ranglétrán), de most még hülyét tudok kapni tőle. Elnézek más gyerekeket a bölcsiben, milyen engedelmesek tudnak lenni, és ha nem megy valami, elfogadják a segítséget, az enyém meg, ha már be is látja, hogy valami nem fog egyedül menni, és segítséget kér, az utolsó pillanatban meggondolja magát, elrántja az adott dolgot, és küzd tovább egyedül, sokszor őrjöngve, és persze teljesen kilátástalanul, de ezt csak én látom, és megy fel bennem a pumpa, amiért tíz perce csesszük itt az időt, a semmiért. Meg sem mutathatom, mit kellene tennie, nemhogy én csináljam. Közben pontosan tudom, hogy ugyanilyen türelmetlen vagyok, mindent én akarok csinálni, egyedül, ugyanígy utálom, ha segíteni vagy vigasztalni akarnak.* Mondjuk ellopni biztos nem fogják, mert egy ilyen szúrós tekintetű gyerekkel egy gyerekrabló sem próbálkozik szívesen, az fix.

Ugyanakkor persze tök büszke vagyok, amiért sokkal több mindent tud egyedül csinálni, mint a sok bamba anyámasszony többi gyerek. De amikor a bambák nyikk nélkül hagyják magukat felöltöztetni, és szépen sétálnak kézen fogva** az anyukájukkal kifelé, az enyém meg sivítva küzd a kifordult ujjú kardigánjával, akkor azért mégiscsak leginkább anyázok magamban.

* Vannak ezek a hippi módszerek a hisztis gyerek lenyugtatására, hogy öleljük meg, meg éreztessük vele, hogy támogatjuk. Na, ez nálunk csak olaj a tűzre. Anyámat szegényt sokkolta a hétvégén, amikor az őrjöngő gyereket kiküldtük az udvarra, pedig tapasztalati tény, hogy az egyetlen módszer nála, ha egyedül rikoltozhat egy darabig. Aztán egyszer csak bejön, hogy befejezte.Persze, rossz nézni, ahogy bőgve mászkál fel és alá, de egyszerűen nem hagyja, hogy vigasztaljuk. Ugyanezt csinálja, ha mondjuk elesik vagy megüti magát. Ritka, hogy meg lehet puszilgatni vagy vigasztalni.

** A kezét se lehet fogni, sohasem. Mert ő tud menni egyedül, őt nem kell vezetni. Agyamra megy.

11 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://marsbeli.blog.hu/api/trackback/id/tr985533137

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2013.09.26. 22:52:40

Puszi, kézfogás már nálunk sincs, mert már ő nagyfiú.( macival alszik :-)) Látom benne az apja rettenetes határozatlanságát és az én rettenetes agresszivitásomat. Ezt dobta a gép, ez van. Különben jó fej :-), ahogy a tied is...

isolde 2013.09.27. 08:11:26

Így leírva iszonyú aranyos :)
Ja, hát az enyém meg már most félénk, őt azért nem fogják elrabolni, mert minden ismeretlen nénitől minimum 10 méter távolságban egy bokorban fog bujkálni.

dívamacska 2013.09.27. 16:15:04

Á, nem olyan bátor ő se. Ha idegen jön, vagy hozzászól, vagy akár csak ránéz, anya, anya! kiáltásokkal legott bújkálni kezd mögöttem. Szúrós tekintettel.

beamom 2013.09.30. 18:47:35

tudom miről beszélsz, már a nagyon konkrét elképzelésekkel bíró gyermekek ürügyén, nekem a középső, a lány (amúgy vízöntő) ilyen, nem volt vele egyszerű, sem a kisgyermek, sem a kamaszkor. egyszer (hálistennek csak egyszer) véresre karmolta az arcát, mert egyedül akart leszállni a buszról (én a babakocsit vettem el a tesójával) és egy bácsi/néni lesegítette. de én egyedül akartam...
mondjuk már 2-3 évesen önállóan öltözött, a bátyjának viszont kiskamaszkoráig ki kellett készíteni a ruhát.
nálunk a visítás a mai napig megmaradt (23 éves), ezt olyan frekvencián tudja űzni, hogy az embernek kiesik a tömés a fogából. nagyon hatásos tud lenni....
szóval igen, van előnye, és hátránya is ennek a mentalitásnak, és tudom hogy nem azért írtad, de nagyon jól szórakoztam. (értsd: hangosan röhögtem)

dívamacska 2013.10.01. 09:52:27

Az apja is folyton ezt mondja, hogy azért ilyen, mert vízöntő.

[i.] · http://macskatasztrofa.blogspot.hu/ 2013.10.02. 09:17:28

én is vízöntő vagyok (január 29), de oviban legalul voltam a társadalmi ranglétrán, aki sose szólt, mindig lehetett piszkálni, eljátszogattam magamban is, eléggé gáz volt. csak általános nyolcadikban nyílt ki a szám, az összes tanár cseszegette anyámat, hogy a gyerek túl elfogadó, nem lázad semmi ellen, nem hallatja a hangját. lehet, hogy minden vízöntő-napra más-más mentalitás jut, tök érdekes ez. :) ahhoz képest a függetlenség, a kitartás meg hasonlók rám is érvényesek, meg most már bárkinek beszólok, vállalva minden következményét. :D alig várom, mit adok át ebből a gyerekemnek, bár életem párja a létező legnyugodtabb ember a világon, akit ismerek, valamelyik oldal úgyis győzni fog.

mayree 2013.10.26. 12:41:20

Ez nyilván fiúkál más, de én pl. vigyorogtam magamban azon amikor azt láttam, hogy dühében -2 vagy 3 évesen- mekkorát belerúg a szekrénybe :))

2013.10.26. 13:07:32

@mayree: Hát igen. Mert te férfi vagy, de egy nő ilyenkor megnézi a gyerek lábát, nem tört-e el a lábujja, aztán lezavar a gyereknek egy pofont (én) majd megnézem, tett-e kárt a szekrényben.

mayree 2013.10.26. 13:15:26

Egy idő után megtanulja hogy talppal kell rúgni, az nem fáj :)))

2013.10.26. 13:59:26

@mayree: DD Jellemző, az én férjem először megtanítja neki, hogy kell rúgni úgy a szekrénybe hogy ne tegyen kárt a fában. Az összes többit csak utána.

mayree 2013.10.26. 14:04:59

No, akkor a férjedből is örökölt! És tuti hogy belőled is :D
süti beállítások módosítása