Ez most komoly? Belepofáztok? Megmondjátok, hogy szülni kötelező, döntetni magatokról csak aztán lehet? Minimum hármat? Legyen inkább négy! De rendes családba ám! Apa, anya (ő otthon van, természetesen), gyerekek kétévente, sorban, mint Von Trappéknál, mi? Mert itten senki ne merészeljen önrendelkezni. Majd mi megmondjuk, mi nektek a jó. Úgyis megbánnád, ha elköttetnéd magad, na ugye, mi csak jót akarunk. Hogy jogodban áll döntéseket hozni az életedről, még ha azt meg is bánod? De hiszen fogy a nemzet! Hogy is szólt a régi mondás? Egyet az Istennek, egyet a hazának, egyet az apjának, egyet az anyjának, a többi meg a szaporodás. Mindenki tartsa magát ehhez, rendes keresztény országban élünk, vagy mi.

Különösképpen felbasztam magam, mert nekem megfordult a fejemben ez a megoldás. Nem akarok több gyereket, ebben teljesen biztos vagyok, de még csak 37 vagyok. És egy álszent bigott, semmiházi parazita párt fog beleugatni a legprivátabb döntésembe, puszta szemforgatásból. A Nagycsaládosok Egyesülete meg az összes civil nyavalygó is elmehet a francba. Ha nektek sok gyereket van, mindenkinek legyen annyi? Mi közöm hozzá? És nektek mi közötök van hozzám? Hogy vállalok vagy nem vállalok?

Egyébként mutasson már nekem valaki egyetlen élő embert, aki azért vállalt akár csak egyetlen gyereket is, mert aggasztja a nemzethalál víziója.

Ez az álszent pofával aggódás. A mi csak jót akarunk blabla. Közben semmi másról nincs itt szó, mint erővel lenyomni a másikat, és dönteni róla a feje felett.