Ma vidékre utazok bulizni, holnap jövök haza. A férfi a háznál már órákkal ezelőtt tapintatosan eltávozott a gyerekekkel.

Aki nem tudja, milyen érzés hónapszám úgy élni, hogy folyamatosan istenverte rajzfilmek zenéi meg gügyüte gyerekzenék mennek a fejében, az soha nem fogja tudni értékelni a zenét, ezt állítom. Hosszú-hosszú idő óta először meghallgatni csutkára tekerve a Shoot to thrillt, az olyan katarzis, amire nincsen szó. Legszívesebben sírnék a gyönyörűségtől, ahogy mohón kapkodva keresgélek a gépen, most mit hallgassak, úristen, ezt is meghallgatom, meg ezt is! Peeping Tom, Rammstein, Unkle, Björk, egymás után, mindegy, csak hörgős, visítós, kakofón, üvöltős felnőtt zene legyen! Depressziós haldoklást, vadállati ordítást, sikoltozást ide! Vesszen az Alma együttes!