Szervác és László madárgyilkos életmódja akkor csapta ki nálunk végleg a biztosítékot, amikor nekünk kellett baltával agyonütni egy halálosan megsebesített, de még élő rigót. Még aznap kaptak egy-egy csengővel felszerelt nyakörvet, amitől Szervác másnap reggelre ügyesen megszabadult, de rábaszott, mert legott pótoltuk. Néhány napig ijedten száguldoztak ide-oda, veszettül csilingelve, mint egy szétszaladt trojka, aztán megszokták. Mi kevésbé. Most már szigorúan kint alszanak, mert elég egyetlen fültővakarás, és mindenkit felébresztenek. Rém idegesítő az állandó csilingelés. Gúnyoljuk is őket, Lászlót özv. Csengős Zoltánnénak, Szervácot ifj. Csengős Zoltánnak nevezzük, legalább ennyi örömünk legyen. Jó lesz, ha jön a tél, és levehetjük róluk azt a szart.