Ezt a nőt mikor zavarják már el a picsába? Kedvenc mondatom: "Nekünk, nőknek van egy mentőövünk: szülünk gyereket, van egy otthoni ténykedésünk, ha sütünk egy palacsintát, meg tudjuk nyugtatni magunkat, ha nagyon felhúzottak vagyunk."

Ilyen lenéző, semmibe vevő hangnemmel régen találkoztam már. Épp csak nem azt mondja, hogy a nőknek nem igényük a gondolkodás, az értelmes élet, élvezettel töltik az egész életüket a konyhában meg a pelenkák között, erre vannak predesztinálva (ismerhet egy nő egy ilyen szót?). Ha meg kicsit idegesek, mert nem jött friss hús a henteshez (ennél nagyobb gondjuk mi lehet?), sütnek pár palacsintát, és minden rendben van.

A másik gyöngyszem pedig: "Ahogy Karl Gustav Jung rámutatott a múlt század elején: a férfi teremtő principiumot hordoz, teremt valamit: állást, otthont, házat épít, fát ültet, gyereket nemz. A létrehozás, az, hogy jelet, nyomot hagyjon a világban, minden férfinak nagyon fontos, a »ki vagyok én a világban« megszabja az identitását. Nem jó, ha ebben akadályozott"  

Helyben vagyunk: támogassuk mindenben a férfiakat, legyen mindig az ő életük a miénk előtt, de ez nem is gond, nekünk úgysem jut eszünkbe, mivégre vagyunk a földön, és nem vágyunk rá, hogy nyomot hagyjunk a világban. Identitásunk meg amúgy sincs. Max a férfiakon keresztül.

Azon húzom fel a legjobban magam, amikor egy nő akarja lenyomni a többi nőt a legjobban, vissza az alávetettségbe, a kinder-küche-kirche szentháromságba, meg a te dolgod, hogy támogasd a teremtő princípiumot blablába. Jung meg külön elmehet az anyjába.