Pénteken vittem volna a nagyot orvoshoz az egészséges papír miatt, nyilvén péntek reggel úgy ébredt, hogy a bal szeme fel volt dagadva. Láttam már ilyet, kezdődő kötőhártya-gyulladás, csapó 50. Akkor már nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek. Merthogy hétfőn vihettem volna végre oviba, nyilván előtte két nappal be bebasznia valaminek (tudom, történhetett volna aznap reggel is). Ismerve az orvosunkat, aki minden köhintésre két hétre kiírja a gyerekeket,* úgy döntöttem, nem viszem el a dokihoz, inkább elővettem a kincsként őrzött, bontatlan szemcseppet, amit legutóbb írt fel neki, de végül elég volt az előző üveg. És voalá, vasárnapra minden rendben volt, egy meccset legalább megnyertem, jó érzés ez, mert az utóbbi hetekben kurvára vesztésre álltam az élettel szemben. De a revans nem késett, mert a szombati, várva várt szabadnapom, amikor anyámék elvitték volna mindkét gyereket, kútba esett, mert anyám lesántult. Közben hazajött a férfi a háznál, volt öröm, német csoki rengeteg,** tisztára retró fíling, így jött haza apám mindig Németből, alig vártuk a békás gumicukrot meg a háromdecis dobozos kólát. Csak ő nem húzott vissza két nap után.
Majd hétfő reggel egy bő órát töltöttem a makkegészséges nagyobbikkal egy halom taknyos, tüsszögő, köhögő, betegen hörgő gyerek között, hogy megkapjuk a papírt: egészséges, közösségbe mehet. Csak én nem látom a módszer egészségvédő hatását bárkire nézve, vagy tényleg nincs neki?
* Igazából nem értem ezt a parát például a taknyosság miatt. 3-4 éves korig minden gyereknek egyfolytában lóg a taknya ősztől tavaszig, ha nincsenek rosszul, nem lázasak, tudnak enni, játszani stb., nem fasz mindegy, hol vannak? Mi értelme ennek, hogy 3 nap bölcsi/ovi, két hét otthon, aztán elölről az egész verkli, mert lásd fenn.
** Tisztában vagyok vele, hogy már nálunk is minden sarkon kapható Milka meg Ritter Sport, csak ott harmadannyiba kerül.
