marsbéli krónikák

Rosszindulatú, szemét mosógép. Most már tuti, hogy minden csúnya szitkot megértett, amit rászórtam. Ha hazaértem, számolunk. Meg mosunk.

Mindezek után felhív egy szerelő, hogy akkor szerdán 11 és 13 között valamikor jönnének. Mondom, ne haragudjon, de dolgozom. És csütörtökön ugyanakkor? Meglepné önt, kérdeztem vissza, ha azt mondanám, hogy hétfőtől péntekig minden kibaszott délelőttön dolgozom? Legyen akkor 10-12 között, javasolta ő, okosan. Mi a különbség, kérdeztem én. Ha 9-től 5-ig dolgozom, nem teljesen tökmindegy, hogy A vagy B verzió? Sértődj meg, hülye köcsög. A tököm tele van, hogy a legegyszerűbb dolgok elintézéséhez is szabadságot kell kivenni, ha nem rendes a munkahelyed.

Miután végigharcoltam magam a mosógépszerelők telefonközpontjának keresztkérdésein, és a századik melléken kötöttem ki, végleg elbuktam "a telefon billentyűzetének segítségével adja meg az irányítószámot" felszólításon. Megadóan beismertem a vereségem, letettem a kagylót, kiderítettem az irányítószámot, és ismét nekiveselkedtem. Sikeresen eljutottam egy hús-vér hölgyig, akinek a második kérdése így szólt: "Melyik városból telefonál?" A harmadik pedig így: "És melyik kerületből?"

Kitaláltam például, miként lehetne egy bosszantó jelenséget háttérbe szorítani, mindannyunk megelégedése végett. A BKV helyében azzal növelném az utasok elégedettségét, hogy külön ellenőrőket foglalkoztatnék, akiknek csak az lenne a feladatuk, hogy egy bizonyos utastípust irgalmatlanul kiemeljenek a tömegből. Mind ismerjük azokat a lényeket, akik semmitől sem riadnak vissza, hogy elsőként szálljanak fel a járműre, majd azonnal le is cövekelnek az ajtóban, eltorlaszolva azt a mögöttük torlódó tömeg elől. Mindig legalább 10 megállót utaznak így, soha egy centit odébb nem mozdulnának, és mindig nekik áll feljebb. A spéci kallerek azonnal leteperik, megverik, amjd eltávolítják az ilyeneket. Először egy átnevelőtáborba kerülnek, majd beültetnek egy csipet a fejükbe. Ha a következő egy éven belül tömegközlekedési járműre szállnának, az ajtókba beépített érzékelők a csip hatására irgalmatlanul működésbe hozzák a szintén az ajtókba beépített fotonágyúkat, és likvidálják a renitenst.

Mindig röhögnöm kell A Nagy Könyv plakátján, ahol arra nem voltak képesek, hogy helyesen írják le A Mester és Margarita címét. Kultúra, ne. Öt szó van a plakáton, azt is elkúrják. Valamit még akartam, csak persze nem emlékszem.

Elképesztő, hogy kettő darab rozsdafarkú mekkora ordibálást képes rendezni a gangon. Úgy óbégattak, hogy végül ki kellett rájuk szólnom, hogy most aztán már elég legyen, mert nem tudok dolgozni. Remélem, egy szomszéd sem látta, amint rendreutasítok két madarat.

Mellesleg jegyzem meg, súlyosan csalódtam a lengyel férfitársadalomban. Míg szebbnél szebb nők mászkáltak fel és alá, sehol nem láttunk egy igazi szép szláv istent, csak gyíktesű, alacsony kis nyivászták korzóztak a gyönyörű nőkkel. Egyszer mondjuk félórára szerelmes lettem, de közelebbről kiderült, hogy öreg, ősz, nagyon nem szimpatikus arcú és sértődöttnek is tűnt egy kicsit. Kár volt levennie a napszemüveget meg a sapkát, és lejönni a színpadról. Úgy látszik, én már csak setétben leszek szerelmes, rejtett arcú emberekbe.

Apropó, el is feledkeztem az apokalipszisről. Emlékeztetném az asszisztensemet, hogy több hetes késében van egy bizonyos nélkülözhetetlen listával, szóval 24 órán belül prezentáljon, különben a sor elején fog állni a pokol kapujában. És ezt nyugodtan veheti fenyegetésnek.

Nehéz szívvel meghoztam a döntést: a Dívamacska vendégségben marad, amíg nem költözünk saját lakásba. Szegény utált egész nap egyedül bezárva az albiban, most meg kijár a kertbe, fiúkkal ismerkedik és jól érzi magát (a vendéglátója szerint kurválkodik), szóval nem viszem "haza". Majd két hete nem láttam, hiányzik, de jövő hétig nem tudok kimenni hozzá. lengyelország viszont klassz volt. Szerencsére vittem egy rakat vastag téli cuccot, így volt mi lehúzza a hátizsákot, hogy még jobban fájjon a perzselő napsütés következtében rommá égett vállam.

És persze elfelejtettem mondani, hogy az összes faszfej pasinak lófaszt a seggébe, aki csak tátotta a kocsijából a mocskos pofáját, ahelyett hogy megállt volna segíteni - nem tudok jobban segítségért kiáltó helyzetet, mint mikor két szőke meg egy veres cunci áll körbe egy nyitott motorháztetejű járgányt, és tanácstalanul bámul a mélybe. 45 perc kevés volt, hogy bárki is férfiként viselkedjen, szégyen és gyalázat, megérdemlitek, ha ver az isten. Puhapöcsök.