marsbéli krónikák

Szerencsére sikerült egy cimborámat rábeszélni, hogy vegyen részt a kálváriámban, ő is utál úszni, nem is nagyon tud, izmai sincsenek, de belátta, hogy mozognia kell, így holnap együtt vágunk neki, megbeszéltük, hogy 25 méterenként pihenünk, rém égő lesz, de legalább ketten viseljük a szégyen súlyát, amit csak tetézni fog, hogy az úszósapka mindenkinek szarul áll, nekem meg még a seggem is nagy, ő pedig 30 kiló. Igazán szép pár vagyunk. Ma megyünk vízibugyit venni.

belerángattak egy ilyen búvártanfolyam dologba, és most kétségbe vagyok esve, mert szégyenszemre nem fogok tudni leúszni 200 métert, lévén hónapok óta nem sportolok, plusz visszaszoktam a dohányzásra, reggelente már ultrakeményen köhögök, egyébként is félek, hogy megfulladok egy medence alján, úszni is utálok, meg dagadt is vagyok, egyedüli pozitívum, hogy tegnap ismét megdicsértek, milyen jól szopok, így legalább van egy olyan dolog ebben a tetves életben, amit viszonylag tűrhetően csinálok, nem sok, de más még ezt sem mondhatja el. meg kell tanulnom úszni. mármint rendesen. rémálommá válik a nyaram, már látom.

Nagyon felbolygatta a kedélyeket ez a hajtaperolás dolog. Nem, nem vagyok tökkopasz, rasztás sem, nem ér derékig és nem is hullik foltokban. Egyszerű, hétköznapi, piros, rövid haj, ami egyesekből elementáris elragadtatást vált ki, én sem tudom, hogy miért. De jószívű vagyok, ezért hagyom.

Ezentúl figyelem a gyerekeket. Új világok nyílhatnak meg előttem. Talán még meg is kedvelem őket. Bár talán túl nagy befektetés évekig barátkozni, várva hogy felnőjenek. Asszem mégis inkább a jelen felhozatallal foglalkozom, láttam is egy-két pompás példányt a napokban.

Tegnap a buszon utazott egy első blikkre rendkívül ellenszenves kiscsóka, kora kábé 10. Az anyukájával tömegközlekedett, aki folyamatosan azon sipákolt, hogy egyszem magzata vegye ki a szájából a nyalókát, mert ha fékez a busz, a hőn szeretett gyermek torkára szalad a bot. Alaposabban szemügyre véve a kis patkányt, meg kellett állapítanom, hogy tíz év múlva valószínűleg pontosan az a fajta lesz belőle, aki előtt a női méltóságom azonnal megszűnik létezni, és oly automatikusan esek térdre, mintha mondjuk tudnám a nevét. Mindenkinek van gyengéje. Gondolkoztam, hogy elkérjem-e a számát. Ha nincs ott az anyja, tuti megteszem.

Na, irány a tévé és internet nélküli kietlen lak. Meg a meló.

Mire végeztem a bankban, ismételten úgy éreztem, hogy a saját halálos ítéletemet is simán alá tudnák velem iratni, észre se venném, ha azt tolnák elém. És persze itt sem úsztam meg, hogy idegenek a hajamat taperolják. Mindig megengedem, pedig nem szeretem.

Tegnap meglátogattam a Dívamacskát. Igazán jó helyen lakik, vannak a kertben más macskák, már velük él egy kutya is, akit (ex)lakótársam szedett össze valahol a hegyekben, a Tarkamacska persze retteg tőle. A Dívamcska a legnagyobb franc, mint megtudtam, éppen lent aludt a pincében a saját foteljában, leguggoltam hozzá és megsimogattam a fejét, felébredt és rám nézett azzal a setét tekintetével, nem látszott, hogy megismert volna. Mikor felvettem csak lógott a karomban, felfektettem a vállamra meg mondtam neki szépeket míg sétálgattam vele, és egyszer csak nagyon halkan elkezdett dorombolni, szinte csak zümmögni, aztán beizzította a dorombgépet, és olyan volt, mint régen. Míg kint ültünk a kertben, odajött, minden lépésnél nyújtózkodott, ettől ide-oda billegett, mikor megállt előttem, tudtam, hogy előbb felnéz és nyávog, kivár két másodpercet, és csak azután ugrik. A vékony nyári ruhájában még törékenyebbnek tűnt. Olyan jó volt kicsit megszeretgetni.

Hogy szakadna az ég a tetves földhivatalra. Mi a jó isten haragja tart évekig egy törlés végrehajtásán? Albérletben fogok megrohadni, de rájuk gyújtom a rohadt patkányodút, ahol működnek, legyünk együtt földönfutók, hogy gebednétek meg. Ott van elbaszva az összes hivatal működése, hogy akkor is megkapod a fizetésed, ha egész nap a valagadat mereszted. Ezért nem működik se az ügyintézés, se a foci.

Pazar lakodáré végén, magam is instabil állapotban képtelen voltam megbirkózni a feladattal, hogy 6 felé valahogyan hazahúzzam (100 m) legjobb barátnőt, aki olyan elképesztően pocsolyarészeg volt, amilyennek talán még nem is láttam, pedig ismerem pár éve, ebből néhányat együtt ittunk végig. Az út felénél le kellett intenem egy autót, mire felvittem a lépcsőn, kevés híján felpofoztam. Előtte azért sikerült a világ legjobb táncosává innom magam, most abban reménykedem, hogy nem vették fel, amint Bikinire táncolok, üvöltve.