marsbéli krónikák

Na és persze az élet megbüntetett, amiért életemben egyszer időben hazaindultam egy kocsmából, mert a blahán belefutottam az évszázad armageddonjába, ami ellen kinyitni is felesleges volt az esernyőt. Én remekül olvasok a sorok között, és szerintem ez egy üzenet volt, hogy a jövőben csak akkor induljak haza a poharam mellől, amikor már visznek.

Ezt muszáj elmondanom, mert három napja ezen röhögök, időnként vinnyogva borulva a klaviatúrára, ha eszembe jut. Büszke vagyok rá, hogy ismerek embereket, akik ismerik azokat az embereket, akik midőn Frankfurtban nem találták a temetőt az istennek sem, összes némettudásukat összekaparva az alábbi kérdéssel fordultak egy rendőrhöz: Herr Sicher, wo ist der kaputt platz?

Az egy dolog, hogy a Vagon bár egyik tacskója végig mellettem ül, amíg ebédelek, és meredten bámulja a finom virslimet meg a zsíros kenyeremet, de hogy pontosan egy percenként sürgetően, sőt, követelődzően megbökdösi az orrával a lábam szárát, azért az már mégiscsak.

Érkeznek a dögkeselyűk hagyatéki igények, ezért a vitákat elkerülendő, minden rögzítésre kerül: az összes fantasy-könyvem, valamint az arany tűsarkúm és az ezüstsarkú piros papucsom Ivettre száll.

Az élet is készülődik a búcsúztatásomra, ezért megkezdte a dolgaim leamortizálását, tegnap például Szabó Rozáliát az otthoni gépemet agyonbaszta a villám. Szerencsére kaptam azonnali telefonos segítséget ("Ilyenkor az a legfontosabb, hgy azonnal bonts ki egy sört!"), és most kétségbeesve várom az okos embert, akit a Malac szerez, aki majd jól segít.

Príma, a tort is sikerült leszerveznem, S. Majom szállítja a kaját, velős-körmös pacal lesz rozscipóval. Ő vörösbort ajánl hozzá, de szerintem jó a fröccs meg a sör is. Ki mit szeret.

Mivel nem áll szándékomban komoly végrendeletet készíteni, de végakaratom azért van, e helyütt rendelkezem. A lakás meg a hasonló szarságok (adósság, hehe) a családé, logikusan, de Balázs lakhat benne két évig ingyen, rezsiért, mert hontalan és pénztelen. (Ennyi idő elég kell legyen, hogy összeszedje magát.) A Dívamacskát és Öcsit a Malacra hagyom, ha kellenek neki, ha nem. Ha nem, és sorsára hagyja őket, vagy nem megfelelő módon gondoskodik róluk, visszajárok kísérteni, az ziher. A könyveimből és a zenéimből mindenki (úgy értem, a barátaim) azt viheti el, amelyiket akarja, amennyit akar, szóljatok anyáméknak, hogy fel vagytok hatalmazva, adjanak kulcsot, hogy be tudjatok menni. A Doppler I-II. Balázsé. Viki viheti a képeket, az ionos bőrmegújítót és a pinatrimmelőt, meg ami bútor tetszik, Panna is, de csak ha vett lakást, albérletbe nem. A növények szabad préda, a ruhák, cipők detto (férfiak is válogathatnak a ruháim közül, nem szégyen az). A nyúlszőrös bordó táskámat hamvasszák el velem, mert előre látom, hogy különben durva vita és ráncigálás tárgya lesz, márpedig azt akarom, hogy az osztogatás nagy dzsembori legyen, berúgni alatta kötelező. A temetésemen az Exit music szóljon a Radioheadtől, utána pedig levezetésként valami vidám, mondjuk a Johnny the Horse, az a halálról szól, mégis nevetős. Kála nem kell, rühellem, rózsát szeretnék, sokféle színűt, de csak csokrot, a koszorú béna. Ja, és feltétlen hamvasztást akarok, plusz minden évben egy többnapos emlékivást, állatias bebaszással. (Ha lesz egy kis pénzem, erre külön létesítek egy olyan alapot, mint a Nobel-díjé, ne verjétek magatokat költségbe.)

Van abban valami szomorú, hogy régen, ha elfogyott a sör, testületileg átmentünk a Puttony presszó bezárt ajtaját verni hajnalok hajnalán tökrészegen, hogy azonnal nyissanak ki, és adjanak valami piát, ma meg háromféleképpen reagálunk: nincs több sör? jó, akkor nem iszom többet/iszok valami alkoholmenteset/megyek aludni. Megvénültünk, bassza meg.

Életem legszebb bókjai ?. rész: "Te mikor lettél ilyen kurva csinos?"

De a jövő hetet végigiszom, az kurvaisten.