marsbéli krónikák

Na, megnéztük végre az új denevéres filmet, és meg kell mondjam, hogy régen láttam ilyen vasvillával összehordott ganyédombot. Végig az motoszkált bennem, hogy ezt a filmet is az elvakult rajongóknak csinálták, pont úgy, ahogy a csillagok háborúja infantilis fanatikusainak is bármit le lehet nyomni a torkán, ha rajta van a sztárvórsz logó, meg van véve. Különösen jót nevettünk azon a részen, amikor a főhős egy darab dróttal felborít egy komplett kamiont, mit felborít, átfordítja hosszában, beszéltük is, hogy biztos pókfonálból volt a drót, állítólag ez a létező legerősebb anyag. Na és az FF-es mellméretű balett-táncosnők? Láttak már ezek balett-táncosnőt, legalább képen? Meg az a motor, te jó ég, azt tutira a LEGO Duplo részlegénél terveztették, mert max egy hároméves indul be rá, plusz még egy magamfajtának is tök egyértelmű, hogy az első kanyarban fel kéne borulnia, azokon a röhejes kerekeken. Meg Joker zseniális alakítása? Lófaszt, a tök átlagosnál kicsit jobb képességű színész volt a csóka, semmi több. Mondta is M. kifelé jövet, hogy nem csoda, hogy meghalt a szerencsétlen, biztos ez a szar tette a sírba. A nevelő célzatú résznél, amikor a gonosz bűnöző kihajítja a hajóból a detonátort, mert ő aztán nem öl meg ártatlan embereket, még ha neki magának pusztulnia is kell, már halkan vinnyogtam. Az egyetlen jó rész az volt, mikor a rendőrök kipakolták Joker zsebeiből a rengeteg kést, és utoljára előkerült egy krumplihámozó is. Erős a gyanúm, hogy a denevérimádók azért is odalettek volna, ha a stáb összes tagjának a seggére tetováltak volna egy batmanjelet, aztán csináltak volna mindegyikről egy képet, és azt vetítették volna le nekik, de mivel én nem vagyok batmanimádó, ezúton magamra haragítom az összes pattanásos kis kövér hülyegyereket meg titokban jelmezben rohangáló könyvelőt, és kijelentem, hogy minden kétséget kizáróan az idei év legrosszabb filmjével állunk szemben. Teszem mindezt azért, hogy megóvjam azokat, akik még nem látták.

P. Jack felháborodott telefonja hatására (és mert nem akarom magam kigolyózni az Emberek-akiknek-Jack-szívesen-főz klubból) helyesbítést szeretnék eszközölni az előző bejegyzéssel kapcsolatban. Íme: 1. Ha csak egyet is telefonálok, P. Jack azonnal röpült volna felszerelni a karnisom. 2. Kénytelen vagyok elismerni, hogy tapétázáskor ő volt az, aki a leghúzósabb részeknél a létra tetején imbolygott. (Annyit azonban hozzáfűznék, hogy ez nem azért volt, mert ő kevésbé szédülős, mint én, hanem mert nekem volt annyi eszem, hogy ne másszak fel az összeomlás határán álló létrára.)

Ha az ember nem egy jegenye (én nem vagyok az), és csak kicsi létrája van, és nincs egy rohadt férfi a háznál, akire rá lehet tuszkolni az ilyen mászós feladatokat (mondjuk általában nem lehet amúgy se, mert eddig mindegyiknél jobban bírtam a magasságot és egyensúlyozni is jobban tudtam, na mindegy) roppant leleményesnek kell lennie, ha fel akar tenni egy bonyolult függönykombinációt karnisostól négy méter magasra. Így hát a kicsi létrát odaállítottam az ablak alatt álló láda mellé, a láda tetjére ráállítottam egy bárszéket, majd vízhordó rúdként egyensúlyozva a karnissal és a méterekre lógó függönyökkel felmásztam a létra tetejére, onnan átmásztam a szék tetejére, és már csak ki kellett egyenesednem és fel kellett nyúlnom a karnissal magasra, voilá. Rohadék egy dolog ez a lakberendezés.

A szomszédasszony valamilyen rejtélyes oknál fogva nagyon kedvel, biztos mert nekem vannak macskáim, akiket imádhat és rántott hússal etethet, ami ellen persze semmi kifogásom. Mint ahogy az ellen se, hogy engem is szeret etetni, mindig kapok gombócot meg süteményt, meg húslevest, az imént pedig bekopogott egy kis fazék pacallal, hozzá főtt krumplival, majd hozott hozzá még egy kis pacalt, nehogy kevés legyen. Éljen soká ő.

De szerencsére mikor hazaértem, pont Az én kis falum ment az m2-n, ami nagy szerencse volt az adott szituációban.

Öcsi beköltözött a mosógépbe. Bizonyára ott van most a leghidegebb, de én majd infarktust kaptam, mikor lehajoltam, hogy betegyem a szennyest, erre felháborodottan kidugta a borzas fejét, hogy mi a fasz.

Arra értem haza a nyaralásból, hogy a macskák lehányták a hűtőt.

Akár mától is számolhatnám a remek hosszú szabadságomat, ha ez a tetves ruhavásárlás nem keserítené meg az életemet. De ma leszámolok vele, és holnaptól éljen van nekem.

Plusz Karadzsics azon a fényképen hosszú hajjal meg szakállal egy az egyben úgy néz ki, mint az apám, csak őszebb kiadásban. Szörnyű gyanú ébredt bennem.

A következő dolgok történtek eddig e héten (ne feledjük, kedd van), illetve a következőket vettem tervbe mindezek hatására:

1. A munkahelyem valószínűleg megszűnik.

2. Kettő perc alatt porig romboltam egy hosszú idő óta először ígéretesen induló valamit, amit amúgy nem bánok, mert igazam volt. Itt szeretném még jókívánságaimat küldeni a Földön élő összes férfinak. Nem, nincsenek kivételek. Ti mind seggfejek vagytok.

3. Ma még csinos ruhát kell vennem egy hétvégi esküvőre. Ez a leghúzósabb rész, már most rettegve gondolok a délutánra.

4. Erősen gondolkodom rajta, hogy jövő héten, amikor már mélyen bent járunk valahol a Balkán-hegységben, egy szál kis hátizsákkal meg a szuperszerszámkésemmel felszerelkezve kiugrom a kocsiból, és örökre eltűnök a hegyek közt a sötétben.

5. A 4. pont megvalósulása esetén egy év leteltével életbe lép a végrendeletem.