marsbéli krónikák

Istenem, oly elkeserítő életem virágában itt gubbasztani egy rakás rovarrezisztens és gyomirtó szerrel szemben tűrőképes genetikailag módosított kukorica felett, amiket le kéne fordítanom, de nem fogy ez a rohadt kupac, és tele van számokkal meg géntechnológiai kifejezésekkel, és ha végre elfogy, nyúlhatok a következő után, és még legalább két kibaszott hétig ezzel tölthetem minden estémet és hétvégémet (merthogy napközben dolgozom). Mennyire rühellem, mikor arról picsognak, hogy a lottómilliomosok végül mind boldogtalanul végezték. Ide azt a kurva pénzt, hadd hajítom félre ezeket a kibaszott génpróbákat! Majd én bebizonyítom, hogy a pénz boldogít, mert senki nem fogja tudni, hogy gazdag vagyok, csak én. Légből kapott munkahelyi sztorikkal ámítom majd az ismerőseimet, valójában pedig egész nap kacsákat etetek az állatkertben. Méghogy boldogtalan élet. Hülyékre pénzt bízni, persze hogy elbaszták.

A Dívamacskának csodájára jártak a rendelőben az orvosok, hogy milyen csúnya lett a füle. Szegényre ráfogták, hogy rühös (majd elájultam, de kiderült, valami speciális macskarüh), végül mégis gomba ellen kapott sokezerért injekciót, merthogy rühös macskával nem találkozott, gombással meg verekedett is. Sokat. Odafelé és vissza is olyan hangosan üvöltött az utcán, hogy mindenki minket bámult, tiszta égő volt. Pedig ő királynői körülmények között, szép kék macskaszállítóban utazott, nem úgy mint egy sorstársa a dokinál, akit egy kurva nagy sportszatyorban hoztak, pedig 17 éves volt. Ennyi idő alatt futhatta volna egy levegősebb alkalmatosságra is. Voltpasit értesítettem sms-ben az újabb állatorvosi cehről, de lapít. Sunyi dög.

A Dívamacska este orvoshoz megy. Hiába kenem kétségbeesetten a bőrét, már mindkét füle tökkopasz, ráadásul a gombakrém hámlasztó hatásának köszönhetően úgy néz ki, mint egy denevér, akit kint felejtettek a bícsen a napágyban, leégett, és most hámlik. A szája mellett is foltos, ez szintén nem áll jól neki. Mindennek tetejébe már gyanakodva kerül, mert ahányszor elkapom, bezárkózom vele a budiba, és irgalmatlanul bekenem. Én valaha szép, gyönyörű, fényes szőrű állatom, mi lett veled?

Ilyen szájbarakott mocsok egy napot.

Lakótársam diadalmasan érkezett vissza az állatorvostól, egy levél macska-fogamzásgátlót lobogtatva. A Dívamacska már el is kezdte szedni (a véleményét természetesen nem kérdeztük meg, tanulja meg, ki az úr a háznál), a Tarkamacskának előbb be kell fejeznie a tüzelést. Végre, megoldás született.

A tartós macskák is elkapták a Vendégmacska bőrgombáját. Szegény Dívamacska jobb füle egyetlen éjszaka leforgása alatt megkopaszodott, de a Tarkamacska bőréből is egyre több látszik. Lakótársam úgy kiborul Voltpasira, hogy ha itt lett volna, bizonyára tettlegességig fajul a dolog. Felelőtlen barom. De tényleg.

Óriási bajban vagyok. Meggondolatlanul kilakkoztam a körmömet, és most itt állok segítség nélkül. Pisiléshez le tudom szerencsétlenkedni a bugyim két fakanál segítségével (a visszahúzás jóval gázosabb, lehet, nem is próbálkozom), de nincs aki kiszabadítana nekem a fóliából egy doboz sört és ki is nyitná. Segítség!

Lakótársam az internet segítségével kiderítette, és legott tudatta is velem, hogy valami máguskreáló bűbájfaszom oldal szerint a születési paramétereim alapján megállapítást nyert, miszerint különleges - bár eddig saját magam előtt is rejtett - képességem van a szerelmi mágiához. Ennek nagyon megörültem, ki is találtam, mi lesz az új kreatív hobbim: családokat teszek tönkre. Boldog családapákat taszítok kőszívű lotyók karjaiba, minden napra jutni fog egy elhagyott asszony és egy fészekalja zokogó gyermek. A valaha boldog családapa természetesen az övéi apró vagyonkáját is a kőszívű lotyóra költi majd, aki viszont - lévén kőszívű - miután elfogyott a lé, kiteszi rajongója szűrét. És miután mindez megtörtént, várok egy kicsit, majd az addig kőszívű lotyót megbűbájolom, és az elhagyott asszonykájához éppen csak visszakuncsorgó bűnbánó családapára szabadítom. Ez lesz csak a mulatság!

Annyi lencsét zabáltam tegnap, hogy majd beledöglöttem, hun van má' az a sok píz?

A Tarkamacska megbetegedett: ma, igen, újrakezdte a tüzelést. Ha holnap reggel lakótársam nem az állatorvosnál indít vele, felkoncolom. (Mármint a lakótársamat.)