marsbéli krónikák

Akkorát döndült tegnap a fejem a padlón, hogy még a távolabb állók is hallották. És rámesett a táncpartnerem is. Minden tagom remeg. Rosszul vagyok. Lassan iszok egy sört.

Lassan elindulok. Csendeskés szilvesztert terveztünk, ezért remélem, nem járok úgy, mint a majd egy évvel ezelőtti ominózus pinceavatón, ahol rajtaütésszerűen takonyrészegre ittam magam, majd  - mielőtt ájultan hanyatlottam volna a tíz centi széles lócára - az asztalt verve, üvöltve bizonygattam egy cimborámnak, hogy igenis érett vagyok az anyaságra, és ennek jegyében megkezdtem a méregtelenítést. Hónapokig rajtam röhögött mindenki. (Lakótársam a mai napig anyukának szólít, pedig ott se volt.)

Boldog új évet, szarháziak!

Megállapítottam valamit. Soha, egyetlen pillanatig, még kiscsaj koromban sem tudtam magam elképzelni férjes asszonyként. És erre a napokban kellett rádöbbennem. Valamelyik este vagy egy órán át kutattam az emlékeim között, és rá kellett hogy jöjjek, soha nem tervezgettem az esküvőmet, általában nembabákkal, hanem szőrös állatokkal játszottam (ez még most is igaz, he-he), bazira untattak a  családot játszunk típusú szerepjátékok (leszámítva az óvodai mutasd meg a tiédet, megmutatom az enyémet), és kiráz a hideg, ha esküvői szervezkedésről hallok. Azt hiszem, inkább ijesztő, mint vonzó ez az egész. Bezárulnak a kapuk, nem olyan egyszerű már elmenekülni, tele leszel kötelezettségekkel, és valami idegen vénasszony fog az anyós jogán belekarattyolni az életedbe. Ha lenne egy kölyköm, érte férjhez mennék, de magamért szerintem sosem fogok. És rájöttem arra is, hogy Voltpasi minden hibájánál jobban idegesített, hogy feszt a megállapodottságról sivalkodott, és titokban örült, mikor én ki voltam borulva, hogy terhes vagyok. Tudom, mert ő mondta utólag. És senki ne jöjjön azzal, hogy rossz példák között nőttem fel, mert a szüleim több mint 30 éve házasok, és kurvára jól megvannak, nagyon fasza kis családom van. Szerintem ez valamennyire kódolva van. Ha viszont nem a családteremtésre determinált természetanyánk, elkezdek gondolkodni azon, mely területen tudnám magam a Nobel-díjig aktiválni. Egy kémiai Nobel-díjjal szerintem nagy meglepetést okoznék mindenkinek. Elsősorban magamnak. Kontyos tudósnő leszek, kinek lábán a durva barna nejlonharisnyája alatt csinos sávokba rendeződnek a fekete szőrök. Mindig én érkezek a laborba elsőként, és utolsónak megyek haza. A neon zizegése és a kaloriméterbomba zúgása lesz a legmegnyugtatóbb hang a számomra; összehúzott, ám értő szemmel vizsgálgatom majd a restrikciós térképeket, és mindenki fapinának fog gúnyolni a hátam mögött. És ha véletlenül meglátnak egy képet ifjúkoromból, mikor még ittam, keféltem és vidám voltam, nem hiszik el, hogy az én vagyok. Meg úgyis letagadom. Óriási dilemma ez. Megér egy Nobel-díjat?

Az erkölcs bajnoka.

Tegnap reggel a Vendégmacska úgy nekiszaladt valaminek, hogy bedagadt és majdnem kifolyt a fél szeme. Orvosnál indult a napja, ahol jól belőtték, kómázott estig. Mostanra ott tartunk, hogy négyféle szemcseppje van, 2-2 mindkét szemére. Nem szabad őket összekeverni. Kezdjük elveszíteni a fonalat.

24-én délelőtt hihetetlen dolgot láttam a tévében: egy télapó haldoklott egy hordágyon. Körülállták egy csomóan, nézték ahogy agonizál, majd kiszenved. Mindeközben édesanyám egy fél vodkával hadonászva követelte, hogy tegyek több díszt a fára. Sose láttam még töményet inni. Este pedig új értelmet nyert a 'zaj' szó. Eddig is nagy volt a zűrzavar, mikor az összes rokon meg szomszéd egyszerre tódul át szenteste, de most egy boldog kétéves állt a kompánia közepén, nyakában a vadonatúj játékgitárjával. És zenélt.

Let them bleed.

Lila bugyi, sárga kantár, fekete-piros csíkos térdzokni. Igazán klassz a toalettem. Fántásztikus érzékem van az öltözködéshez.

Ver az isten, és nem aprózza el. Végre, végre ma reggelre abbahagyta a Tarkamacska a tüzelést, és a Dívamacska meg is ragadta az alkalmat, hogy ő meg elkezdje. De ő nem szarral gurít> kiereszti a hangját. Szét fog repedni a fejem, mert ráadásul tegnap valami barom teleitta. Kell valakinek kis dívamacskácska? Mert ha  elég jelentkező lesz, kieresztem a tetőre, csinálják fel, csak kuss legyen már.