marsbéli krónikák

Megjegyzem, a karom, amit két napja megcsípett a darázs, tegnap este óta fáj és kicsit meg is dagadt, plusz piros is és viszket, bizonyosan késői allergiás reakcióról van szó, az is simán lehet halálos. Még hogy én keltem magamban a hisztériát.

Egyébiránt a nőket pörgető lakótársamról kiderült, hogy öt évig nős volt. Mindent értek.

Jut eszembe, megint a mélyhűtő martaléka lett a kurva gyümölcslé. Olvasztás 2. indul.

Megint bolondok közé költöztünk, bakker. Azt már tudom egy ideje, hogy a szemben lévő lakások valamelyikében lakik egy üldözési mániás, mert a felesége vagy kije képtelen 200 dB-nél halkabban beszélni, és az olyan kérdéseiből, mint "Ki akarna téged elvinni, te szerencsétlen?" meg "Mi az, hogy már itt vannak a lépcsőházban?" azt szűrtem le, hogy súlyos paranoiás vonások keserítik valakik életét. Tegnap éjjel viszont a másik irányból hallgattam egy demens vénasszony (éles, sipító hang) meg egy saccra 63-as IQ-val bíró fiatalember üvöltésekkel tarkított, órákon át tartó vitáját arról, hogy ki kinek tette tönkre az életét. Tipikusan olyan téma, amin évekig lehet csemegézni. Csak ne éjfél után, ba'.

Két nappal ezelőtt vettem egy doboz gyümölcslevet. Mivel nem volt elég hideg, betettem egy pár órára a dolgozó mélyhűtőjébe. Természetesen csak másnap reggel jutott ismét eszembe, ekkor hihetetlen leleményességgel kitettem az erkélyre, ahol a nap megfelelő tempóban szépen felolvasztja. Érzésem szerint az azóta eltelt több mint 24 óra (well, most jutott eszembe, tehát most hoztam be) nem csak a kiolvadásra volt elég, de minden bizonnyal forrt is egyet a lé. Nem merem megkóstolni, meg különben is betettem egy kicsit a mélyhűtőbe, mert nagyon meleg.

Ismét döbbenten kellett szembesülnöm vele, hogy a számítógépek ördögi ketyerék, átitatva gonoszsággal. Egyetlen betűt nem mentett el a tegnapi munkámból, pedig én megesküdnék, hogy mindent elkövettem ennek érdekében. A rohadék. Viszont olyan hosszúra nőtt a körmöm, hogy titkárnősen azzal kopogok a klaviatúrán. Klassz. Mancika, kedves, főzzön egy kávét a Virág elvtársnak!

Utolsó nap tiszteletemet tettem a szigeten, ami nem túl fényesen indult, mert fél órát vártam a bechermalacra a bejáratnál a tűző napon, és amikor már kezdtem rosszul lenni (a meleg az a dolog, amivel percek alatt ki lehet készíteni), megcsípett egy darázs is. Soha életemben nem voltam allergiás a csípésére, de évek óta nem volt hozzá szerencsém, ezért rögtön eszembe jutott, mi van, ha közben allergiám alakult ki, amiről nem is tudok, és perceken belül kimúlok anafilaxiás sokkban, amitől persze éreztem, hogy mindjárt pánikba esek, jaj, kihez forduljak segítségért, hol van már az a rohadt disznó, érzem, ahogy bedagad a torkom és lassan elkezdek fulladozni. Pár perc rettegős várakozás után belenyugodtam, hogy nem lesz itt anafilaxia. A rendezvényen inkább az ensz megfigyelők csoportjához sorolnám magunkat, öreges ide-oda mászkálás, vonszolódás a hosszúlépésekkel a mancsunkban a sziget egyik végétől a másikig, hátha valami jót is hallunk. Malac szerint a faithless unalmas volt, szerintem nem, de a kurva nagy tömeg miatt inkább átmentünk a mexikóiakra, akik most is klasszak voltak, csak tavaly már láttam. Sikerült megakadályoznom, hogy valami kéttagú ősdrumfaszomra elcipeljen, de bosszúból rossz felé kalauzolt (tudom, hogy direkt csinálta), eltévedtünk, és késve értünk lajkó félixre, de van igazság a Földön, mert én szépen végighallgattam, nagyon klassz volt, ő meg ezalatt csak bolyongott körbe-körbe, nem tudta, hogy hol van. Hogy hogyan sikerült eltévednie, mikor kettő méterre álltunk a színpadtól, rejtély.

Kifejezetten élveztem, hogy egész szombaton hű sleppként követett Frankenstein kutyája (aki már igazából egészen visszacsinosodott) és Luca puli. Ha megálltam, hasvakargatást követeltek, vagy csak lefeküdtek mellém, de mindig ott voltak, és ez klassz volt. Amikor pedig elkezdtem grillezni, bottal sem lehetett volna elkergetni őket. Hiába, a kutyák a leghűségesebb barátok...

Lakótársam véleménye a szigetről: "Nem látom értelmét annak, hogy a saját taknyomon csúszkáljak körbe-körbe egy hétig." Van benne valami, bár van, aki pont ezt szereti. Ki hogy értelmezi a közösségi létet.

Ó, jaj, ó jaj, sarokba szorítanak, egyértelmű válaszokat akarnak, hagyjanak inkább meghalni. Kicsit túl sok ember kavarog most, kellene egy szusszanásnyi.