HTML

marsbéli krónikák

Friss topikok

  • zsuzska169: Mindenkinek most? :D Miközben töltött a oldal, arra gondoltam, hogy vajon milyen nehéz lesz elolva... (2019.05.05. 09:24) A közös munka öröme
  • HoldViola: Régen jártam nálad, így csak most olvasom, mélyen egyetértek, és sajnos átérzem, én ugyanígy járta... (2018.03.25. 21:49) Welcome to the machine
  • dívamacska: @zsuzska169: Csak most láttam, amit küldtél. Ez az ember remekül ismeri a macskákat:-) (2017.12.16. 11:18) Black Friday
  • Raven1975: A sírás környékez, szegény pára, mennyire lehet sajnálni. Évtizedeken keresztül hazugságban élt, c... (2017.11.20. 21:51) WTF?
  • Untermensch4: @John Doe3: "nem a kutyákkal van feltétlenül baj (bár néha azokkal is), hanem a kutya-gazdája rend... (2017.03.27. 15:16) Ne nyúlj hozzá, megharap!

Címkék

A közös munka öröme

2018.05.24. 14:18 dívamacska

Két év után végre lehetőségünk nyílt ismét kertszerű izét varázsolni az emeletépítés formájában ledobott atombomba helyén maradt sívó pusztaság helyett. Két kibaszott robikapát is kölcsönkértünk, mind a kettő beadta a kulcsot. Így az utolsó harminc négyzetmétert én ástam fel, kézzel. Ezt az alábbi négyütemű gyakorlat képében kell elképzelni:

1. Állok az ásóval, jobb oldalon szorosan mellettem a Szetter, orrát az ásónyom leendő helyére tartva (várja a felszínre kerülő pajorokat).

2. Ások egy nyomnyit, megforgatom a földet.

3. Így szólok a Szetterhez: "Alma, légy szíves, menj arrébb!"

4. A Szetter szigorúan egy lépést tesz jobbra, én szintén, és ismét tudok ásni egy ásónyomnyit.

Elsőre kicsit macerásnak tűnik, de már jól összeszokott páros vagyunk, elég haladósan ment a munka. Így hát amikor megjelent mögöttem a férfi a háznál, szemrevételezni a haladást, joggal mondhatta:

- Ha most a Napirajzban lennénk, azt mondanám: "Lendületesen, jó stílusban ásol, Matild!"

 

3 komment

Welcome to the machine

2018.02.13. 20:59 dívamacska

Szülői volt ma. Első osztály, féléves értékelés, meg a többi. Először az egyik tanító néni emelkedik szólásra, elmondja egyebek mellett, hogy hiába a négyig tartó iskola, annyira zsúfolt a gyerekek órarendje, hogy alig marad idő a gyakorlásra, ezért kéri a szülők segítségét. Gyakoroljuk otthon a matematikát, csak egy picit, akár este a kádban. Mintha az úgy mulatság lenne, fürdés közben összeadni. Majd a másik tanító néni mondja el, hogy hetente két betűt vesznek, de rendes gyakorlásra sajnos, nincs idő, ezért kéri a szülők segítségét. Gyakoroljuk otthon a betűket, egy kis olvasás, öt perc, semmi az egész.

Itt durrant el az agyam. Én is szólásra emelkedtem, és elmondtam, hogy miután a hétéves gyerekem egy felnőtt ember munkaidejének megfelelő órát tölt az iskolában, a napból a lefekvésig hátralévő 3-4 órában semmilyen, hangsúlyozom, semmilyen gyakorlásra nem vagyok hajlandó vele. Se öt percre, se tízre, se félórára. Az az idő a családé, a barátoké, a szabadidős és teljes mértékben önkéntes elfoglaltságoké. Se vacsorakészítés, se fürdés közben nem fogunk összeadni meg szótagolni, és pont.

Lehet tippelni, hányan álltak mellém a szülők közül.

Elárulom: egyetlen ember. Ja, meg még valaki halkan morgott valamit az utolsó sorból. Mindenki más hallgatott, vagy azt kezdte bizonygatni, hogy az a tíz perc, az semmi, és igenis megtérül és muszáj, az ő gyerekének mindenképp. Mert majd ezen múlik a Nobel-díj, mi? Javára legyen mondva, az egyik tanító néni azonnal elismerte, hogy igazam van és megérti, hogy nem akarom tovább terhelni a gyereket. És hogy nem kell mindig gyakorolni, csak ami éppen nem megy. Így se sokkal jobb, mondjuk.

Már csak az a kérdésem, hogy ha beismerjük, hogy szar a rendszer, miért az a reakció, hogy aláfekszünk és lehajtott fejjel elfogadjuk, a gyerekünkkel fizettetve meg az árát mindennek? Mit tanul a szülőtől az a gyerek, akiért ennyire nem hajlandóak kiállni, akit ennyire sem védenek be a rendszer ellen? Vagy az ilyen szülők komolyan azt hiszik, jót tesznek? Hogy egy nyolc órán át gyötört agynak jót tesz még az a kis gyakorlás? Vagy csak egyszerűbb ezt elhitetni magukkal, mint belenézni a tükörbe, és beismerni: nem állok ki érte, magamért sem merek kiállni, igazodom, bármihez, bárkihez, mert csak úgy merek és tudok élni, hogy együtt bégetek a nyájjal.

Azért találták ki ezt az iskolaotthonos agyrémet, mert így majd otthon már nem kell tanulni, minden az iskolában történik. Aztán agyonzsúfolták a tantervet heti három énekórával, öt tesivel, amit nincs hol megtartani, erkölcstannal meg a faszom tudja, mivel. De arra nem maradt idő, hogy számolni meg olvasni-írni megtanítsák a gyerekeket. Ezért most ott tart az ország legtöbb iskolája, hogy napi nyolc órát vannak bent kicsi gyerekek, és ez sem elég, baszd meg! Még gyakorolj vele otthon. 

Legalább azt tudnám, pontosan kiket kell majd ezért elsőként falhoz állítania a forradalomnak.

4 komment

Trónok harca

2018.02.06. 09:57 dívamacska

Végre rászántam magam, mert hét évad azért mégiscsak hét éved, és alig két hónap alatt, mindössze egyetlen kéthetes, túladagolás miatti kihagyást (én sem vagyok gép) produkálva ledaráltam a Trónok harcát. Két kérdésem van:

1. Mi a picsáért nem hord senki sapkát? Hatvan réteg ruhában meg IKEA-s szőnyegekbe burkolózva vacognak ott fenn északon, de sapka, az egyiken sincs. Totál nonszensz.

2. Némiképpen túlreprezentáltnak érzem a fasz és here nélküli férfiak számát a sorozatban, de ezért már sírjon R. R. Martin pszichológusa. Viszont azt nem értem, hogy a Makulátlanok miért nem úgy néznek ki, mint Lord Varys. A tesztoszteron azért elég fontos a férfias külsőhöz meg az agresszivitáshoz, az agresszivitás meg a katonáskodáshoz, nyilván oka van annak, hogy a katonákat nem szokás kiherélni.

3. Hogyan képes a más-sárkány tüzet okádni, ha a másokat a tűz el tudja pusztítani?

Persze ettől még tudok aludni.

Szólj hozzá!

Betegségcunami

2018.02.05. 11:21 dívamacska

Ez nekünk nagyrészt már múlt idő (november óta senki nem volt beteg, de ezt csak rettegve írom le, különben mindjárt telefonálnak az oviból, hogy belázasodott a Kicsi), de pár éve, élénken emlékszem, öt kibaszott héten át itthon volt hol az egyik, hol a másik, hol mind a kettő, miközben nekem mindvégig dolgoznom kellett. És amikor letelt az ötödik hét, vasárnap este volt, nekem pedig ott lapult már a táskámban mindkét orvosi igazolás, hogy másnaptól mehetnek a gyerekek bölcsibe-oviba, és akkor a Kicsin kijött a kötőhártya-gyulladás. Vasárnap este. Az egy újabb hét itthon maradás. És akkor én, nem szégyellem bevallani, bementem a fürdőszobába, magamra zártam az ajtót, és húsz percen át hisztérikusan bőgtem a mosdókagylóra hajtott fejjel.

Szólj hozzá!

Az élet igazsága

2017.12.20. 09:43 dívamacska

Hiába ez a világ legdrágább otthona, a Cylindrocladium buxicola, azaz a puszpángelhalás kórokozója, pont leszarja. Kispolgári káröröm bont bennem szárnyat.

Szólj hozzá!

Papírpunk

2017.12.16. 11:15 dívamacska

Milyen punkzenész már az, amelyik azzal van elfoglalva évtizedekig, hogy erősítse az immunrendszerét? Már rég halottnak kellene lennie 49 évesen, mint minden rendes punknak.

Szólj hozzá!

Black Friday

2017.11.24. 19:00 dívamacska

Mindig is az volt a véleményem, hogy a black fridayen részt venni hajlandókra rá kell gyújtani a boltot,* és ez csak megerősített a nézőpontom helyességében.  

* Valószínűleg észre sem vennék a szerzés hevében.

3 komment

WTF?

2017.10.18. 15:02 dívamacska

Túl bonyolult már nekem ez a világ, azt hiszem.

1 komment

Rábasztam

2017.07.31. 09:36 dívamacska

Talán túl sokszor említettem meg tegnap este a gyerekeknek, hogy aludjanak, mert holnap kicsit korábban kell kelni, jönnek nagymamáék, hogy vigyék őket a strandra. Így reggel hat óra tizenhét perckor arra ébredtem, hogy a teljesen felöltözött Kicsi áll a hálószoba ajtajában (valószínűleg legalább százszor mondta el, hogy anya, anya, mire felébredtem, pont a legmélyebb álmomat aludtam, basszus), hogy akkor jönnek-e már a nagymamáék, mert ő indulna.

Szólj hozzá!

Kis pénz, nagy foci

2017.06.29. 14:52 dívamacska

Remélem, most az összes magyar "profi" focista, edző meg a többi felcsúti ingyenélő mélységesen szégyelli magát a kacsalábon forgó stadionjában. Á, nem. Tudom.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása