Ma a sétából hazafelé jövet beugrottunk a lottózóba, adjunk egy esélyt a szerencsénknek. Elől talpalt a nagyobbik, én mögötte a babakocsival. Alig értünk be, már szólt is ránk az eladó, hogy ki kell mennünk, mert 18 éven aluli nem tartózkodhat Nemzeti Dohányboltban.* Rábámultam, majd mondtam, hogy de hát mi csak lottót szeretnénk. Azt sem lehet, ez a szabály, sajnálja. Nem akartam elhinni. Ilyen szemforgató, álszent szarrágókat. Talán azt hiszik, hogy miként a macskák állítólag látják a Halált, úgy a 18 év alattiak is látják a pakli cigik tetején kényelmesen üldögélő, patáit lóbáló sátánt? Vagy mi? Ettől lesznek egészségesebbek, jobbak, szebbek, ha a bolt előtt várják meg, amíg apu megveszi a szofit? El is határoztam, hogy ha visszaszokok valaha is a cigire, csak csempészárut leszek hajlandó szívni, egy kurva fillért ezeknek az ájtatos tolvajoknak nem teszek a zsebébe önként.
* Ez is micsoda idióta név már, mintha bármi nemzeti lenne ezekben a kócerájokban. Tessenek már utánaszámolni, hány magyar dohánygyár volt húsz éve, és hány van ma. Na ugye. Arról nem is beszélve, hogy ha maffiózók magánemberek szedik le a cigiárusítás vastag zsírját, akkor pláne nem értem, mi ebben a nemzeti.