Amióta valódi vaddisznó énem alvóügynökként vár a feltámadásra, míg én kisgyerekes anyaként egy főváros környéki kertes övezetben tettetem a beilleszkedett honpolgárt*, hajlamos lettem bizonyos szabályok betartására**, mint például hogy csak az erre kijelölt napon gyújtok tüzet a kertben. Ennek eredményeképpen azonban, noha már karácsony előtt befejeztem a szoptatást, a mai napig nem sikerült elégetnem a két megmaradt szoptatós melltartómat, mert folyton csak olyankor jutott eszembe ez a projekt, amikor nem volt égetős nap. De ma úgy döntöttem, a tett a lényeg, nem a körülmények: bevágtam azt a két szart a kályhába, ott is hamuvá égtek, tökéletesen. Egy korszak lezárult, örökre, többé eszembe se jusson.

* Ősszel azonban a kicsi is bölcsibe megy. Spontaneitás, helló!

** Persze csak ha látom értelmüket.