Még mielőtt megdöglenék egyedül, egy cimborám meghívott párunkat hétvégére, ami nagyon jónak ígérkezik, imádok ott lenni. Minden jól ment ma délelőttig, reményteljes várakozással tekintettem a hétvége elé, amikor is eszembe jutott, hogy biztosan tömeg lesz a buszon, majd belémhasított, hogy hosszú ideig nem fog megállni, azaz én be leszek oda zárva. Kezd megőrjíteni ez a pánikszerű paradolog, pedig már úgy tűnt, sikeresen legyűrtem. A leginkább attól félek, hogy egyszer csak elvesztem a kontrollt magam felett. Tudom, hogy józan ésszel, aki még soha nem élt át ilyet, hisztérikus baromságnak tűnik, de nem kívánok senkinek ilyen rettegéses, halálfélelmes rosszullétet. Tudom, hogy nincs realitása a félelemnek, ez benne a legrosszabb. De nem baj, elhatároztam, hogy erős és hős leszek, és ki fogom bírni, mert ha nem ezt tenném, eluralkodna az életemen, azt pedig nem tűrhetjük. Pont.