HTML

marsbéli krónikák

Friss topikok

  • zsuzska169: Mindenkinek most? :D Miközben töltött a oldal, arra gondoltam, hogy vajon milyen nehéz lesz elolva... (2019.05.05. 09:24) A közös munka öröme
  • HoldViola: Régen jártam nálad, így csak most olvasom, mélyen egyetértek, és sajnos átérzem, én ugyanígy járta... (2018.03.25. 21:49) Welcome to the machine
  • dívamacska: @zsuzska169: Csak most láttam, amit küldtél. Ez az ember remekül ismeri a macskákat:-) (2017.12.16. 11:18) Black Friday
  • Raven1975: A sírás környékez, szegény pára, mennyire lehet sajnálni. Évtizedeken keresztül hazugságban élt, c... (2017.11.20. 21:51) WTF?
  • Untermensch4: @John Doe3: "nem a kutyákkal van feltétlenül baj (bár néha azokkal is), hanem a kutya-gazdája rend... (2017.03.27. 15:16) Ne nyúlj hozzá, megharap!

Címkék

Mamahotel

2016.09.30. 08:28 dívamacska

Vinnyogás, vinnyogás, ürügy, mentegetőzés, azt gondolom erről. Kissé sarkítva annyi ez, hogy aki nem akar otthon lakni, az nem fog, a többi meg magyarázza a helyzetet. Amikor az egyetem után hazacuccoltam, három hónap után 30 ezer forinttal és finoman szólva is bizonytalan egzisztenciális kilátásokkal elköltöztem egy világvégi* kispesti panel tizedik emeletére, egy leszuttyadt kecóba három vadidegen meg ezer csótány mellé, mert úgy voltam vele, hogy bármi, csak otthon lakni ne kelljen, mert lehúz, magadba fordít, életképtelenné tesz. Leszámítva azt a néhány nagyon is tudatos embert, aki tényleg azért húz ki még néhány évet otthon, hogy minden fillért élére állítva vehessen egy saját lakást, a többségnek valószínűleg a lelke mélyén nagyon is megfelel, hogy fényesre van nyalva a valaga és a köldökét bámulhatja cselekvés helyett. És nem azért, mert így tervezték, hanem mert ezt teszi az emberrel, ha felnőtt emberként sok szempontból gyerekéletet él. A szülő sem fog tudni kibújni a gondoskodó szülőszerepből, ha a csemetéje kísérletet sem tesz rá, hogy ne viselkedjen már gyerekként, egymást tartják egy olyan szereppárosban, amit hosszú évekkel ezelőtt túl kellett volna már lépni. Aztán telnek az évek, sokasodnak a bogarak a fejben, merevednek a viselkedésformák, csökken a változásokkal szembeni tűrőképesség és a bevállalósság, aztán már kereshet valaki akármilyen jól (szinte mindig a pénz az ürügy a mamahotelkedésre), ott fog megrohadni az anyja szoknyája mellett, mert bebetonozta magát a kis Pán Páter-i világába.

* Értsd: a legközelebbi ismerős kocsma tömegközlekedéssel legjobb esetben is negyven percre volt.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://marsbeli.blog.hu/api/trackback/id/tr1611753663

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása