És micsoda véletlenek vannak! Már lemondtam a kocka sörömről - amit minden ígéret ellenére nem kaptam meg múlt héten -, mikor tegnap este berúgják a szobám ajtaját, és voltpasi nyomakszik befelé egy kocka Staropramennel. Kicsit szerelmes lettem (kettő percre), főleg mikor megtudtam, hogy metróval hozta, nem autóval. Örültem neki, hogy még szeret, és sajnáltam, hogy én meg nem. Segített kitakarítani az akváriumot (ahol őszinte meglepetésemre három bébihalat fedeztem fel, bár kolléganőm szerint valószínűleg többen voltak, csak megették őket. Hihetetlen természeti drámák zajlanak az orrom előtt, én meg észre sem veszem.), bár ez inkább úgy nézett ki, hogy én a kád fölé hajolva súroltam, ő meg egy sörrel a kezében a budiról stírölte a seggemet. De nem baj. Ha hazamegyek, még mindig lesz egy megcsappant kockám. Ha kiürült, macskajátszótér lesz, a Dívamacska már tegnap este fixírozta, láttam.