2004.06.24. 15:02 dívamacska
Gyűlölöm ezt a kajálás utáni óriáskígyó-depressziót. Szar kedvem van, nincs kanalam semmihez és dagadt is vagyok. Meg pénztelen. Nincs egy rongyom. Nincs pasim. Nincs lakásom, csak a kilátástalannak tűnő küzdelem, hogy egyszer lesz. A macskám folyamatosan kiesik az ablakból, a kutyámat mindig műtik, és folyton félni kell, hogy mikor találok rajta megint egy csomót. A munkámban per pillanat annyi örömet találok, mint a szarlapátolásban. Értelmet még annyit se. Bizonytalan az egzisztenciám. Nem tudok magamnak dolgokat kiharcolni, csak nézem, ahogy mindenki törtet. Sosem lesz rendes állásom. Sosem fogok nyerni a kurva lottón. Két hónapja nem mozgok. Egyre csak dagadtabb leszek. Kurva meleg van. Sosem lesz gyerekem. Ha mégis, félresikerül. És dagadt is vagyok. Meg gyáva. Általában vizet prédikálok és bort iszom. Kifelejtettem valamit? Ó, igen. Nagy bánatom, hogy sosem lehetek űrhajós vagy csillagász. Túl buta vagyok mindkettőhöz, a testi erőnlétemet pedig nem is minősíteném. Most, hogy mindezt újraolvastam, egész jó kedvem lett. Ki is megyek cigizni, és megiszom a századik kávémat, az űrhajókról már úgyis lecsúsztam.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://marsbeli.blog.hu/api/trackback/id/tr215333706
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
