marsbéli krónikák

Tegnap legjobb barátnővel lestricheltünk a Balatonra, hogy egy jót hemperegjünk a vízben. Villámgyorsan leértünk (a siker titka a jó megjelenés), tíz után nem sokkal már szúrós tekintettel méregettük a strandon a rohadt korán érkezőket, akik elfoglalták a legjobb helyeket. A vízbe bemenet minden alkalmommal terrorizáltuk a kiscsákókat("Ha még egyszer lefröcskölsz, akkora nyakast kapsz, hogy kiesik a szemed!"), közben azon röhögtünk, hogy pont úgy viselkedünk, mint kiskorunkban azok a középkorú nénik, akik tipp-topp frizurájukat fodros szélű zuhanyasapka alá rejtve, kényeskedve, mindenkitől három méteres távolságot tartva óvakodtak be a vízbe, és elegáns külsejüket meghazudtoló ordenárésággal barmoltak le minket, ha két csepp víz érte a szaros hajukat, majd nyuggersztájlban eltempóztak, villogott az arany minden ujjukon. És persze ki is voltak rúzsozva. Hogy még vidámabbá tegyük ott tartózkodásunkat, 12 éves fiúkákkal való bizniszelésre kovácsoltunk zseniális üzleti terveket ("Ha egy órára ideadod a gumikrokodilod, megmutatjuk a cicinket."), aztán persze megrettentünk a fiúkák anyukájának várható bosszújától, és csak sóvárogtunk tovább a krokodilok után. Láttunk viszon halott embert, aki akkor fogtak ki.