Tegnap este új szintre emeltük a nem létező hogyan éljünk nyugdíjasként negyvenévesen versenyt. Mert:
1) szombat este,
2) egy kanapén gubbasztottunk,
3) három macskával, ebből egy ölben volt,
4) és A kertész kertje című kertészeti műsort néztük felvételről,
5) miközben a férfi a háznál egy vastag takarót is borított a térdére,
6) én pedig többször majdnem elszunyókáltam, pedig még csak tíz óra volt.
Néha arra gondolok, méltóságteljesebb befejezés lenne, ha fejbe lőném magam.