Vadiúj pörgős-gurulós, állítható támlás, le-föl emelhető főnöki
bőrfotelemben feszítek. Ajándék, mellyel megleptem magam-magam. Pált
kitoloncoltuk, alig bírok mozdulni az egymillió, centi mély
karmolástól, melyek beborítják a vállam, karom, hátam. Ma délutántól
már anyámék háza zeng a pálazonnalhagydabba, nemszabadfújmenjonnan,
siccsiccazanyaádistenitterohadtdög meg a hasonló kiáltásoktól.
Elégedetten húztam be magam mögött az ajtót. Úgyis kezdtek már
ellustulni, évek óta nem volt macskájuk.
2005.03.20. 19:42 dívamacska
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://marsbeli.blog.hu/api/trackback/id/tr555334047
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
