2005.04.29. 13:22 dívamacska
Kezd nagyon megviselni az elhagyottak lélekmentője szerep. Ezen a héten 20-30 percet voltam otthon, folyamatosan találkozni, inni, beszélgetni menni kellett, vagy nem elhagyottakkal ugyanezt. A most elhagyott-vagy-mégse-még-nem-tudjuk-mi-lesz igen kitárulkozó típus, ami nem baj, de picit bosszantó, hogy legnagyobb elkeseredettsége idején is van energiája partiba vágni valami luvnyát a haverjával, aztán meg halgassam zokszó nélkül a negyedórás óbégatós nagymonológot arról, hogy az ex(?)barátnőnek milyen gyönyörű haja van. Kezdem nem tudni átélni a fájdalmát, főleg hogy alig alszom. Tegnap éjjel ugyan kegyesen megengedte, hogy kivételesen én panaszkodjak neki, de ez nem volt több öt percnél. Aztán ismét ő jött. De megmondtam neki, hogy kibaszott sokat fog ő még nálam lakásfelújítani.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://marsbeli.blog.hu/api/trackback/id/tr375334100
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
