marsbéli krónikák

Szombaton arra mentem haza kis családomhoz vidékre, hogy öcsém éppen azt kiabálja anyámnak, hogy "...dehát tegnap dél óta nem ettem, elpusztulok!" Kiderült, nagy fogyókúrában van, rá is fér, mint azt már hetekkel ezelőtt megjegyeztük. Rámutattam, hogy most is éppen három kétliteres kólásüveget szorongat a hóna alatt, ami - ha hihetünk a nagyvárosi legendának, miszerint egy liter kólában 40 kockacukor van - 240 kockacukor, ami azért nem semmi, mire azzal vágott vissza, hogy 10 éve kólán él, nehogy már most kezdjen el hízni tőle, bizonyára más oka van annak. Ebédre anyám kímélőset főzött, öcsém ezen felbuzdulva hozzácsapott még egy doboz tejfölt, meg egy nagy tál epret pocukorral és tejszíbhabbal, így ismét csak kénytelen voltam emlékeztetni, hogy hedonista hozzáállása nem megfelelő, eredményre így ne is számítson, jobban teszi, ha iziben nekem adja azt a tál epret, de persze nem tette, magamnak kellett hát mártírként tejszínhabot kerítenem a saját epremre.