2005.07.08. 09:46 dívamacska
És megint végig nem tudtam nem észrevenni, hogy Jean Reno félmosolya, meg ahogyan beszél, az pontosan olyan, mint a nagy szerelmemé volt. Ő is mindig akkor vigyorgott így, mikor valami rosszra készült. Imádtam azt a mosolyt. De akkor még nagyon fiatal voltam, és nem ismertem Jean Renót. (Ízlésem, az mindig volt.)
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://marsbeli.blog.hu/api/trackback/id/tr255334171
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
