marsbéli krónikák

Hazarángattam a Dívamacskát. Igazán megható volt látni, hogy megörült nekem, nyávogva-futva jött oda hozzám, a szállítás alatt ugyan óbégatott, de egész este le sem kopott rólam, rengeteget dorombolt. Együtt aludtunk el, némi zsörtölődés árán, lévén elfoglalta a fél ágyat, csak sajnos hajnalban felkelt, és elkezdett tevékenykedni, majd unatkozni és nyávogni. Végül kinyitottam neki a konyhaablakot, eridj a gangra játszani, mondtam neki, de még nem megy, csak nézelődik kifelé. Viszont legalább kussban. Most valószínűleg éppen méltatlankodik, amiért egyedül van, bezárva egy lakásba.