marsbéli krónikák

A Dívamacska vendégségbe szállítása egyébként nem volt egyszerű menet. Mire hazavergődtem érte a délutáni dugón keresztül, már remegtem az idegtől. Otthon nem találtam a papírokat, amikre szükségem lett volna, tajtékozva túrtam szét a rohadt dobozokat, mire az egyik alján…

Mégiscsak kezdek elhülyülni. Reggel egy megállóval továbbmentem a trolival, mert egyszerűen nem ismertem fel a leszállóhelyet! Felpattantam, hogy nekem itt kell leugranom, kikukkantottam az ablakon, kondtatáltam, hogy ez még nem az (az volt), nyugodtan leültem, majd mikor záródott az…

A Dívamacska vendégségbe ment a hétvégére. Olyan furcsa volt nélküle a lakás. Ott a tálja, az alomtálcája, ő meg sehol. Senki nem dorombolt nekem és nem kiabált velem. De legalább nyugodtan végigaludtam egy éjszakát. Mármint azután hogy a hajnal hazavetett.

De azért persze hízik a májam. Kurvára profi-e vagyok. Meg beképzelt.

Hah, felajánlottak egy állást. Szakfordító-lektor. Hú, de komolyan néz így ki. Elutasítottam.

Pár éve volt egy szilveszter, ahol a kurbliman a következő módon kamerázott: aki a szájához emelte az üveget, azt megörökítette. Keletkezett egy bő félórás, három másodperces snittekből álló anyag, amin kizárólag azt láthattuk, amint különböző emberek különböző…

Hétvégén megyek birkát pörgetni tűz fölött. Nyamm...

Érdekes lesz amúgy együtt élni a Dívamacskával, mármint csak így mi ketten, látom rajta, hogy ő is furcsállja a helyzetet. Éjjel is pont úgy zsörtöltem vele, mint pasikkal szoktam, ne vedd el a paplant teljesen, naaa, nem férek el tőled, menj már odébb, de a pasikkal ellentétben…

Első éjjel új helyen, vaktában széttologatott cuccok visszataszító halmai között kapart fészekszerű mélyedésben, persze az a rohadt dög állandóan zaklatott meg dorombolva törleszkedett, még azért is fel kellett kelnem, hogy kihajítsam a konyhába, de akkor meg nyávogott. Reggel…