2006.02.03. 09:40 dívamacska
Tudom, hogy röhejes, de amióta kedden délután megvilágosodtam, és egyetlen pillanat alatt eldöntöttem, hogy ott rohadjon meg az egyetem, ahol van, engem többet nem látnak, folyamatosan ennek örülök. Mintha legalábbis bárki kényszerített volna, hogy elkezdjem, pláne hogy folytassam. Inkább csak nehéz volt belátni, hogy unom, ráadásul az osztálytársaimtól a hideg rázott. De most erős jellemnek érzem magam, aki képes szembenézni a rossz döntéseivel és azzal, hogy bukott száz rugót (bassza meg).
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://marsbeli.blog.hu/api/trackback/id/tr805334318
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
