marsbéli krónikák

Tegnap a fehován láttam életem legröhejesebb divatbemutatóját, talpig erdésznek öltözött fiúkák gumicsizmában táncoltak diszkós mód, meg voltak fűszoknyás lányok egy haláljelmezbe öltözött csávóval, aki egyszer csak letépte magáról a haláljelmezt, és vadászcicanadrágban meg csizmában folytatta, hát döbbenetes volt, mit mondjak, bár a szimbóleumok jelentésére nem sikerült rájönni. Viszont rá kellett döbbenjek, hogy az emberek nagy része nem ismer fel egy hódot (a témára születetett variációk: vidra, mókus, nézd már mekkora hörcsög, de kurva nagyra megnőtt, aszta!). Nem is tudom, mire gondolhatnak, mikor azt hallják, hogy hódfarkú cserép? Egyébként szegény kitömött hódot a humorherold pavilonszomszéd befújta borzsprével, mert a borzszagú hód az milyen vicces, de valahogy nem őszinte az ember mosolya, mikor egy autóban kell utaznia egy borzosított hóddal, mert a borz egy irtózatosan büdös állat, amit sajnos a borzspré élethűen utánoz. Plusz szegény hód farkából lepattant egy darab. És láttam kitömött jegesmedvét és levágott jávorszarvasfejet, és hát tényleg geci nagy állat mind a kettő, bár a medve kicsit sovánka volt.