2006.03.09. 16:25 dívamacska
Tegnap éjjel Öcsi majdnem a halálba aludta magát, nagy szerencséje, hogy ilyen figyelmes gazdája van. Szokása szerint a hátamon aludt. Én megfordultam, ő lehengeredett, és úgy maradt. Nézem, fekszik a hátán, mind a négy lába az égnek mered, a két szeme tágra nyitva, és semmi életjel. Mondom, Öcsi, keljél fel, mi bajod van. Semmi reakció. Megböktem, újból felszólítottam, semmi. Ez megdöglött, hasított belém, az én hátamon, úristen, vajon mit tettem? Legalább fél percig ráztam a nyomorultat, meg kiabáltam is hozzá, mire valahogy megmozdult. Életjelet adott, de felébreszteni nem lehetett. Rejtélyes. És végig nyitva volt a szeme.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://marsbeli.blog.hu/api/trackback/id/tr715334351
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
